12.
Tányéron vajaskenyér, méz.
Bögrében kakaó g?zölög.
Reggelizek. Kés?n ugyan, hiszen Zsuzsánál töltöttem az éjszakát. A korai vonattal és buszcsatlakozással érkeztem haza.
Felállok az asztaltól, az ajtóhoz megyek, kinézek az utcára. Senki… Pedig olyan érzésem támadt: jött valaki, beszólt…
Kényszerképzet, fantomhallással, amit bizonytalan, ám agresszíven sürget? érzések támasztanak alá. A járdátlan falusi úttesten hátra-hátrapilantok. Beidegz?dés. Nem egyszer az utolsó pillanatban térhettem ki gyorsan száguldozó motorkerékpár, személygépkocsi el?l…
Óvatos kortyokban iszom a kakaót.
“Az egyedüllét még hagyján, de ez a síri csend! Se rádióhang, se tévéhang, se telefoncsörgés, de még a szélfúvás neszei se. Milyen lehet a madarak kardala? Vannak itt vadgalambok, verebek, vörösbegy… Kakas kukorít, tyúk kotkodál… Az emberek? Kölcsönösen idegesít? a nemértés, félreértés. Pedig értelmes, figyel? és barátságos vagyok, mégsem a szem dolga ez. Másrészt a meger?ltet? szájmozgásra figyelések. Butaság, szabadszájúság. Hazudozás, kajánság, összekülönbözések provokálása. Érdektelen dolgok egy m?vésznek. Hol a megbecsül?, igazi szeretet? Ha artikulálnak: bagó-, alkohol-, szájszag… Akkor inkább a csend, a bet?k világa! Sorstársaimmal más, ehhez viszont utazni kell…”
Újabb utazáson gondolkodom, miközben letakarítom a reggeli maradékát.
13.
Márta mamánál csörög a telefon.
– Halló! Jó napot!
– Jó napot. Itt Márta mama.
– A szomszéd?
– Itthon, hála Istennek! Szell?ztet. Ajánlott levelet vett át a postástól…
– Beszélt vele?
– Beszélni? Hát azt nem. Tudja, nehéz vele… meg valahogy nem akarom, nem merem, vagy mi… De ne féljen, figyelem ?t!
– Nem beszél vele? Szép kis emberség!
– De aranyoskám…
– Semmi aranyoskám! T?le, magától tudja meg, hol jár, mire készül, ne felém jelezgessen! Alászolgája!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: dudás sándor
