Nehéz naptól vert ajtód mögött
nyakadba zuhan a csönd,
melléd telepszenek emlékeid,
lassan
megtelik a szoba,
kacagni hallod,
ahogy a napját meséli épp,
illata orrodba lopózik,
majd gyorsan elillan,
koponyádban örjöngő szó:
HIÁNY
Legutóbbi módosítás: 2009.04.01. @ 14:53 :: Fecske Panna