A parton várakozva szemlélődöm, míg Zember kiúszkálja magát. Valakinek őriznie kell a kamerát.
Egy nagy család érkezésére leszek figyelmes. Szülők, nagyszülők, három gyermek. Látni, hogy most vannak itt először. A nagyobb gyerekeket alig tudják visszafogni a vízbe rohanástól, míg a négyéves körüli kisfiúnak már a levetkőztetése is mutatvány. Ordít szegény, mint a fába szorult féreg, nem engedi a nadrágot levenni. Két felnőtt lefogja, egy ráncigálja róla.
Nagymama bosszúsan megjegyzi:
— Én ilyet még nem b…tam életemben!
Na, gyerek egy gatyában kapaszkodik az anyja nyakában, aki óvatosan araszol a lépcső felé — ami a tóba vezet —, közben magyarázza a bömbölő gyereknek, milyen jó is lesz fürödni. A nagyobbak már benn visonganak apjukkal, nagyanyjukkal.
Nagypapa féltve nézi anyuka próbálkozását, akinek szinte a fején táncolva, őrült visítással tiltakozik a kisfiú a fürdés ellen.
— Apuka, próbálja már maga is! — mondja az apósának a fiatalasszony.
A papa kellő türelemmel ölébe veszi, megnyugtatja a holtra rémült gyereket, majd indulnak a vízbe, ahonnan az édesapa már igen mérges pillantásokat lövell a part felé. A kisgyerek a nagyapja fején is táncol, és éktelenül üvölt:
— Nem medek vízsbe! Nem atajok füjdeni!
Papa visszahőköl, indulnak kifelé a partra.
Ekkor az apai szigor közbelép. Dühösen vágtat kifelé, elveszi a csöppséget a nagyapától.
— Mi az, hogy nem akarsz fürdeni! Tán azé gyüttünk olyan messzirű, hogy te ne akarj fürdeni?!
A gyerek kapálódzik, szabadulni szeretne.
— Az anyád úristenit, hát fürödsz te, hát megszereted te a vizet, ha beledöglesz is!
Ekkor ér ki Zember a habokból, nem szemlélem tovább a szülői szeretet ekkora önfeláldozását. Kicsit megszárad, kiszuszogja magát az úszástól, s most én készülök be a vízbe az utókornak megörökítendő. Gyors megfésülködöm, fürdőruci rendben!
Irány a víz! Has behúzva, kis levegőket pihegek, hogy benn is maradjon. Mosolygok, integetek, puszit küldök, ahogy illik… Pancsikálok közben. Zember szorgalmasan kameráz. Pukedli még a sekélyben, aztán megyek úszni.
Csakhogy Zember szemüveg nélkül kamerázott, úgy vaktában — mint utólag kiderült. Úgy tűnik, az utókor elég keveset lát majd a parádézó Cicamamából (így hív kislány unokám), annál többet mindenféle idegen népekből.
Na, előkerült a télen vásárolt, és már akkor ideszánt, helyes kis fehérnemű együttesem. Előbb csak a francia szabású bugyit vettem föl.
Zember fölnéz a szeretetet erősítendő könyvből.
— No!
Fel a kis topp hozzá.
— No! Mikor vetted?
Ennyit a hatásról.
Eszembe jutott szegény Ilonka néni a falunkból.
Kislány voltam még, de persze figyeltem a felnőtteket. Akkor hallottam ezt a történetet: Ilonka néni, ahogy megszülte kislányát, onnantól sehogy se tudta magához édesgetni a férjét. Az asszonyok azt javasolták neki, este csak úgy semmi nélkül feküdjön végig az ágyon, majd csak odabújik a Miska.
Meg is fogadta a jó tanácsot az asszony, este csak úgy lazán ledőlt fürdés után az ágyra.
Miska bácsi ránéz, azt mondja:
— Takard be a p…d asszony, mer’ megfázó!
De hogy ez nekem most miért jutott eszembe? A fene tudja…
Elő a társasjátékot, be a fülembe a dugót, oszt jóccakát!
Csak az az internet, az ne hiányozna annyira! Olyan ez a nyaralás, mint egy elvonókúra.
Vasárnaptól már erre sem érek rá erre gondolni, mert bár Zember hazautazik, fiam utánam hozza két nagyobbik unokámat, meg Juli barátnőmet a nagyfiával, unokájával. Egy hét gyereknyaraltatás! Lesz itt haddelhadd!
A héten pihentem Zemberrel, jönnek a szorgos-hangos napok. Csak a hajunk itt ne hagyja a fejünk! — mondjuk barátnőmmel.
Még jó, hogy Zember jövő heti otthoni élelmezése miatt nyugodt lehetek. Ellesz ugyanis az ideszánt főtt, füstölt csülkön, ami most már szinte szerencse, hogy otthon maradt.
/a négy részt
szerkesztette: Nagyajtai Kovács Zsolt – 2009. április 6., hétfő, 17:54
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:50 :: Fitó Ica
