Én még hiszek…
Hogy úgy bolyongok oda,
mint elcsatangolt gyermek,
ki reszketve tér haza.
S hiszem a közelséget,
mit a Duna visszhangja,
mint lágy szavú furulya
hoz le nekem északról…
S ez a kis sivár ugar
végre terebélyesedik,
régi otthonom
új lakommá válik…
Én még hiszem.
De az én hitem kevés,
az idő pusztító hatása
magyar önérzetünk
legfőbb rombolója
eléri célját…
A hazafit beolvasztják,
s örökre kinnragad,
határokon túl…
Mint űzött vad,
kit háziasít a had,
s régi helyén már
semmi nem marad…
Legutóbbi módosítás: 2009.04.17. @ 14:56 :: Furuglyás René
