(meghallgatom – Tumpeck György)
Cirkusz
A hazugságok művészi káoszában
az értelem már csak szenvedni jár,
a művirágos felnőttség sátra előtt
a cirkuszi jegyszedő kiabál:
– Csak tessék, csak tessék –
és a nagyérdemű lelkesen tolong,
itt látható minden ember,
kiről már tudjuk, hogy bolond.
Majd ujjal mutogatnak egymásra,
és mindenki a másikon nevet,
van, aki boldogan fizet érte,
a másiknak add oda pénzedet.
Még a perecesnek is több esze van,
hisz itt keresi a napi kenyeret,
habár az állatok etetése tilos,
itt elnézik e nemes vétkedet.
Mert cirkuszt a népnek,
mondta Néró, az álruhás bohóc,
festett arcra pingált fájdalom,
és gyertyából lógó füstölgő kanóc.
A hazugságok eme mértani káoszában
az értelem már csak szenvedni jár,
a művirágos felnőttség romjai között
egy szelíd gyermekarc kiabál.
– Csak tessék csak tessék –
Kérem, még ártatlan vagyok,
és ha az a könny nem volna,
úgy festenék, mint a nagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:28 :: George Tumpeck
