George Tumpeck : Napi mozaik 3.

saját fotó a helyszínről *

 

A megriasztott sirályok vijjogva repültek fel, és idegesen figyelték a Varázslót, amint bekászálódik az autójába. Eljött az ő pillanatuk, és egymás után szarták le a szélvédőt. Kisebb anyázás, ablakpucolás, Varázsló középső ujját mutogatja az ég felé, amit Abdul, a biztonsági őr azonnal félreért. Telefonál, intézkedik, mószerol. Telefon cseng, Varázsló dühös. Abdul is dühös. Elkezd?dött a nap.

      Lakók fázósan húzzák össze kabátjukat és az áprilisi tréfának szánt hófúvásban megpróbálnak a realitás mezejére lépni. Gyerekek iskolában, csendes a ház. Halleluja.

      Rudolf a csótány idegesen rágja a csótányirtásról szóló közlemény szélét, majd hunyorogva eltűnik a ház repedésében. Ilyenkor átköltöznek a másik oldalra, ahol majd jövőhéten lesz irtás. Csak a műveletlen csótányok esnek áldozatul. Innen is látszik, hogy nem árt, ha az ember — illetve a csótány — legalább olvasni tud. Lakó írásban mószerolja a vakolatot, felsőbbrendű lény, mint kiderül: tollbamondott. A házban tíz éve nem volt vakolatjavítás, így igaza is van, de ettől még nem lesz vakolat.

     Varázsló keze kötve van, így nem lehet vakolni, mert úgyis lejön. Lakó ideges, majd egy minden eshetőségre készen tartott woodoo babát kezd szurkálni. Baba nem tiltakozik. Akupunktúra.

     Délelőtt elszáll, gyerekek jönnek lövöldözve és visítva az iskolából… események felgyorsulnak. A hidegre való tekintettel a 14 év körüli gyerekek tüzet raknak a kilencediken, a lépcsőházban. Jól sikerült, nem tudták eloltani sem. Napi rutin: Sziréna üvölt. A tűzoltóparancsnok is. Végre van tűz! Lakók kiterelve a házból, mindenki riadt. Ház füstöl és büdös. Gyerekek biztonságos távolból kaján vigyorral szemlélik a szépen dekorált tűzoltóautókat, a lihegve csörtető tűzoltókat. Abdul és társa lezárják a lépcsőházakat, Varázsló, mint dühös kulcsnok, szaladgál a parancsnokkal. Fontos ember. A lépcsőház a kilencediktől a tizennegyedikig ég. Vízágyuk bevetve, a kár meghaladja a 10.000 $-t. Rendőrök ellenőrzik a kamerákat, persze nem látszik semmi. Több lakó sírva fakad, apró gyermekek üvöltenek, teljes a pánik.

Nagy Fehér Varázsló telefonál, intézkedik. Még csak egy hete vette át az épületeket, de ez már a negyedik riasztás.

Lassan elcsendesedik a ház, a tűzoltók is elvonulnak. Lakók visszatérnek, mindenki bezárkózik, mintha ez biztonságot jelentene a gyermekek elől. Abdul érkezik három rendőrrel, a 11.-en betöréshez hívták őket. Ez már nem a Varázslóra tartozik, így végre megebédelne.

Vietnámi asszony kézzel-lábbal mutogat, sír és tördeli a Varázsló kezeit. Pantomim előadás. Mint kiderült, fia magára zárta az ajtót az összes biztonsági retesszel együtt és ájulásszerű alvásba kezdett. Hiába na, végre sikerült jó minőségű füvet vennie!

Varázslónak csak a nyolcadik nekifutásra sikerül betörni a tűzálló vasajtót. Gyermek széttárt karokkal békésen szunyókál, anyja simán leönti hidegvízzel. Parázs veszekedés vietnámi nyelven.

Varázsló fájós vállal visszavonul, és ő is bezárkózik.

Leszáll az éj, a csendet csak néhány szélfuvallat zavarja, amint veszettül rázza a parkolni tilos táblát.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.04.01. @ 10:32 :: George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem