Kérem, a bíró úr még mindig röhög. Igaz, olyan fizetéssel a Nagy Fehér Varázsló is röhögne, de ennyiért nem teszi. Ennyiért csendesen sírdogál, és titokban feni az 1920-as évekből származó KKK emblémával felszerelt bowie kését. A Varázsló alapjában véve békés ember, de most hagyjuk az alapokat. Most nem békés, maradjunk ennyiben.
Kezdjük, mint a mesében — hol volt, hol nem volt.
Szóval, telefon csörög, Varázsló ugrik, hajbókol, majd felveszi a legártatlanabb mosolyát — ami elég szörnyű —, és felírja a címet: Beázás a hetediken.
Ilyenkor a nyolcadikra kell menni, mert ugye a víz az lefelé folyik — köszönhető az átkozott gravitációnak. — Még itt is, habár ez egy elvarázsolt kastély. A lakó persze nincs otthon. Varázsló előírásszerűen kopog, majd dörömb-dörömb, benyit és üvölt. Válasz nincs.
A víz már az előszobában ráköszönt, de átgázolt. Irány a fürdőszoba, ahol két büdös zokni állja a víz útját, Varázsló gyakorlott kezekkel kivágja a szemétbe, elzárja a csapot, bezárja az ajtót, és a jólvégzett munka örömével távozik. Eddig az alaptörténet.
Ali, a lakás bérlője tíz perccel később érkezik. Háborog és hörög. Feltakarítja a vizet, kiszedi a zoknit a szemétből, és mint az olimpiai lángot lengetve, elindul mószerolni. Irány az alatta lakó, aki beázott tőle. Az ajtóban félrelöki, beviharzik a fürdőszobájába — ahol még mindig csepeg a víz —, nekiszegezi a sorsdöntő kérdést.
— Ki mert bemenni a lakásomba?
A lakó hebeg-habog, majd kiböki.
— A Nagy Fehér Varázsló.
Ali üvölt, fenyegetődzik majd keresztet, csillagot és egyéb mértani idomokat rajzol az égre, persze víztől csepegő zoknival. Azonnal rohan a rendőrségre, akik a környéken nagyszámban elő, az orvoshiány miatt szabadon garázdálkodó őrültekre való tekintettel, felveszik a jegyzőkönyvet, majd Ali távozása után kidobják. Ali aznap még kétszer vetet fel új jegyzőkönyvet, és nyomozni kezd.
— Ki hatalmazta fel a Varázslót, hogy bemenjen a lakásomba? — A kérdés, mint Domoklesz kardja lebeg szemei előtt, már fel sem fogja, hogy az ő figyelmetlensége okozta ezt a tragikomikus esetet. Az irodában felháborodva szembesül a ténnyel, hogy a Varázsló törvény adta jogával élve, saját kacsójával zárta el a vízcsapot. A Varázsló főnöke kis levélkében tájékoztatja, hogy az alatta lévő lakásban okozott károk megtérítése viszont, kizárólag Ali felelőssége. Olaj a tűzre!
Ali karikás szemekkel virrasztotta át az éjszakát és másnap karikás, csipás szemekkel újabb feljelentést irt.
Tisztelt Bíróság!
A házmester behatolt a lakásba, evett a hűtőben tárolt ételből és a maradékot megmérgezte. Fellocsolta vízzel az előszobát, majd brutálisan távozott.
Most én haldoklom, és nem merek több ételt tartani a lakásban, a rizs termesztéséhez sem értek.
Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a Varázslót negyvenévi várfogságra ítéljék, ha lehet, felnégyeléssel egybekötött spontán gyermeknapi mulatságként.
A Tisztelt Bíróságnak hivatalból kell foglalkozni minden állampolgárral, és ügyvédet kirendelni mellé, akinek kutya kötelessége az ügyfél érdekeit képviselni. Persze mindezt állami költségen. Mert ugye, ez egy szabad ország, ahol minden őrültnek jogai vannak. Sőt, csak jogai vannak, mert ugyebár egy őrülttől mit lehet elvárni.
A Varázsló pedig utálja a szöcskéből és szárított tehénlepényből készült szomáliai specialitásokat, így akkor sem enne abból a hűtőből, ha kényszeríteni próbálnák.
Ali most kicsit fél, igaz minden joggal. A Nagy Fehér Varázsló gyakran megjelenik az ajtaja előtt, két büdös zoknit lengetve, és ködös tekintettel eredeti angyalföldi átkokat szór felé.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.28. @ 12:06 :: George Tumpeck
