H.Pulai Éva : Nemcsak Ziziknek

A brit Rotozaza társulat el?adásában sem színpadot, sem hivatásos színészeket nem kapunk. /kulturpark.hu – VMR /

 

A brit Rotozaza társulat el?adásában sem színpadot, sem hivatásos színészeket nem kapunk. Kapunk viszont egy fülhallgatót és egy társat, valamint egy asztalt a Toldi mozi kávézójában, amely mellett ülve elfelejthetjük saját személyiségünket, és átadhatjuk magunkat a fülünkbe érkez? utasításoknak.

 

Nemrég egy színész épp azzal érvelt az „interaktív” színházi tendenciák ellen, hogy ezek által rá, az ? tudására kevéssé van szükség. Én persze azzal érveltem, hogy az ilyen besorolású produkciók sikere gyakran igencsak a színészen múlik, hogy tudni illik az mennyire képes a befogadó tényleges aktivitásának, a válaszreakciók folyamatosságának fenntartására. 

 

Az Etiquette mondjuk pont rácáfolni látszik erre, de amat?r és profi színészeknek is ajánlható játék lehet. Játék alatt sz?kebb értelemben a színészi játékot, a szerepjátékot kínálják a kávézó „színtérnek” kinevezett asztalai, ahol az utasításokat közvetít? fülhallgatók mellett mini-kellékek – mint egy díszlettervez? makettjei – és a tervezés eszközei (toll, papír, kréta) sorakoznak. A játékos kedv viszont az egész térre kitágítható: a „játékos” szerepében vehetjük a bátorságot, és az ismeretlenek, akár az idetévedt gyanútlan külföldiek között is kereshetjük partnerünket, annál is inkább, merthogy a „férfi” és „n?i” oldal elfoglalása a játék hatásmechanizmusát tekintve két egymás számára idegen ember közt m?ködtethet? a leginkább.

 

Ebben az esetben ugyanis felt?n?bb lesz, jobban kirajzolódik az olyan többek között kommunikációelméleti fogalmakkal való játék, mint az énprezentáció, a valóság, a fikció, homlokzat és társaik. Vagy profánabbul: az ismerkedés, a megismerés folyamata. 

Az utasításokban elhangzó párbeszédek szembesítenek az el?re megírt párbeszédek sztereotíp, mégis saját el?adásunkban egyéni vonásokat felölt? voltával, vagyis mindennapjaink teatr(e)alitásával. Ez a tapasztalat többféle irányban képes kinyitni a befogadó szemét, még akkor is, ha épp annak lassú lehúnyását írja el?. Elgondolkodtat a mindennapi, ill. a színészi lét kett?ségér?l, de alapvet? kéréseket is feltesz, ami a percepciót illeti. A fülhallgató váltott oldalon sugárzott szövege az agy két féltekéjét másképpen „mozgatja” meg, így néhány ponton szinte kívülr?l hallani a hozzánk érkez? verbális jeleket, amelyek csak a válasz kimondása közben kerülnek korrigálásra és válnak megérthet?vé. Így a megértés hermeneutikusan cirkuláló voltára és dekonstruált végtelenségére á la Derrida is reflektál(hat)unk, ha van ilyetén teoretikus hajlamunk. 

 

Nem utolsó sorban pedig asszociálhatunk, formálhatjuk a teret, rajzolhatunk, beleélhetjük magunkat a törtlnetekbe, mint a gyerekek, és meglep?dhetünk girbe-gurbára sikerült vonalaink vagy izzadó tenyerünk által jelzett lámpalázunkon, teljesítmény-kényszerünkön; mert meg akarunk felelni az utasító-„rendez?” (a kultúránkba ágyazott kommunikációs, szociális el?írások) elvárásainak. 

 

Koncentrációnkat, érzékeinket, képzel?er?nket egyaránt megmozgatja a félórás „kísérlet”, miközben ironikusan mégis aláássa önmaga tétjét, hiszen bármikor kikacsinthatunk a velünk szemben ül?re, vagy a hátunk mögött kíváncsiskodókra. Csak rajtunk áll, mennyire vesszük igénybe a projektbe épített „szabad helyeket”, amelyek olykor repititív módszerrel vagy épp a csend, zenés szekvenciák beépítésével ránk bízza a „kikapcsolódás”, a „nem engedelmeskedés”, s?t, a hibázás mértékét és gyakoriságát.

 

„Játék? Szerep? Kihívás? Ki-ki másként éli meg azt a fél órát, amit a Rotozaza különös, filmszer?en szerkesztett története nyújt. Csak figyelni kell és reagálni, használni a hangunkat, a képességeinket, valamint az asztalra tett tárgyakat… és máris megszületik a varázslat! A megélhet?, megtapasztalható, nagyon színházi vagy pillanatokra épp „színház-szer?tlen”, de rendkívül intenzív élmény.” A varázs élményét pedig ki-ki megfogalmazhatja a Trafó blogján, hiszen a kommunikáció, mint ahogy ezt a Rotozaza is sikeresen demonstrálja, egy oda-vissza ingázó, „PENDULUM”-dolog: http://trafo.freeblog.hu/

2009. április 14-26. – 17h – 21h között félóránként
Rotozaza (UK): Etiquette / interaktív színházi játék
Helyszín: Toldi Klub és Kávézó (1054, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)
Magyar, angol, francia, német, olasz, spanyol, holland, portugál, japán és szlovén nyelven.
El?zetes bejelentkezés a rotozaza@trafo.hu címen ajánlott.

 

Forrás: kulturpart.hu – VMR írása

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva