A legendás Várkony-kalap
A mesterünk volt. Lehetett, mert mindent tudott a színházról, a színészr?l. Vagy még pontosabb, ha azt írom: a színészemberr?l. Benyitott az els? órájá-ra, megbotlott a küszöbben, lehajolt megigazítani a nadrágkorcát, levette a kalapját, föltette a fogasra, leült, kivette a noteszát, és belelapozott, aztán föl-állt, kiment a folyosóra, és behozta a kézitáskáját, majd visszaült a helyére, levette a karóráját, megtisztította a szemüvegét, de nem vette föl, hanem újra a tokjába rakta, aztán tüsszentett egyet, kifújta az orrát, és végül körülnézett, majd azt mondta:
.
– Kérem, hogy mondja el valaki, hogy amióta bejöttem mi mindent csinál-tam, és milyen sorrendben!
.
Mi növendékek kisebb-nagyobb sikerrel elkezdtük összerakni az egyes moz-zanatokat. Amikor úgy, ahogy megvoltunk, azt mondta:
.
– Ezt csak azért csináltam szánt szándékkal végig, hogy megtanulják: a színész egyik legfontosabb feladata figyelni, kivel mi történik, és hogyan! A színésznek els?sorban kíváncsinak kell lenni, másodsorban rögzíteni kell minden sajátosat, különlegeset, érdekeset. A tapasztalatlanság, a nemtör?-dömség unalmat szül. Csak arra lehet odafigyelni, aki odafigyel minden-re.
.
Ezek után egyenként fölküldött bennünket a színpadra, hogy mondjunk azt, amit akarunk. Egy-két percig mind a tizenkett?nket hagyta beszélni, aztán amikor mind sorra kerültünk, fölállt, a terem közepére lépett, és sorban ránk mutatva mindenkir?l elmondta, milyen emberi tulajdonságok jellemz?ek ránk külön-külön. Elképedtünk, mert ki-ki rájött, hogy minden úgy van, ahogy a Mester jellemzéseiben állt.
.
– Nem azért, mert olyan okos vagyok, vagy mert hatalmas a pszichológiai képességem!… Hanem mert tapasztalt vagyok. És a közönség is az! Az ugyanis, aki fölmegy egy színpadra, és ott megszólal, vegyék tudomásul, hogy lemeztelenedik! Onnan pedig nincs visszaút, mert vagy megszeretik, vagy elutasítják. Ezt jól véssék az eszükbe!
.
Harmadévesen statisztáltunk az „Angliai Erzsébet”-ben. Nagyszemélyzet? el?adás készült, forgószínpadra épített hatalmas kétszintes és zegzugos díszlettel. Már az öltözéses f?próbáknál tartottunk, de a mozgalmasságot, vívásokat igényl? „Essex-lázadás” még mindig nem volt lerendelkezve. Egy-szer csak azt mondta:
.
– Deák Rozi fogjon egy tollat, és írja, amit mondok. Orbán Jenci figyeljen, mert mondom, hogy forog a színpad! Tehát: Ernyeyék, Tahiék jönnek az árokból, forog a színpad jobbra, úgy, ?k elmennek balra, de fentr?l indul a Ruttkai és a Szakáts itt le a lépcs?n, amikor begurul az ajtó, kilépnek, velük szembe jönnek Pintér Oroszlánék, itt megáll a forgó, elhangzik a négy mon-dat, most aztán indul vissza, Ruttkaiék jobbra, miközben az árkádok tetejére megérkeztek Ernyeyék, a Tomanek kilép a kocsmából, átvág Pintéréken, és ahogy Ruttkai belép a kolostorba, már jönnek is Ernyeyék szembe a Pintér-ékkel, itt vívnak bal felöl, fenn pedig a Szakáts és a Tomanek találkozik a trónteremben. Megvan?! Innen folytatom a próbát, ha elkészültek.
.
És miközben mondta, az egyre ide-oda forgó színpadon járt-kelt, majd amikor befejezte, elment kávézni a társalgóba. És Deák Rozi, Orbán Jenci, Ernyeyék, meg Pintér Oroszlán pontosan azt csinálhatták meg, amit – eskü-szöm – a Mester ott rögtönzött azonmód. Annyira tudta a szakmát, hogy fö-lösleges volt otthon kitalálnia, mi történjen. Manuális zseni volt.
Egy kritikus egyszer azt mondta nekem:
– Ugyan már mondd nekem egy nagy el?adását!
Nem vitatkoztam vele, nem soroltam fel a „Szerelem, ó”-t, a „Nyár”-t, a „Fur-csa pár”-t, az „Osztrigás Mici”-t, és a többit. Mindössze
ennyit válaszoltam az illet?nek:
– Jó, felejtsük el, hogy ki mit, és miért tart „nagy el?adásnak”! De mondj ne-kem egy rossz el?adását!
Mert nem volt neki. A kevésbé sikerültek is ízlésesek, élvezhet?ek, érdekesek és szakszer?ek voltak.
Ma harminc éve, hogy meghalt Várkonyi Zoltán. Szobra egy van, de csak a Róna utcai filmgyár udvarán.
A Vígszínház el?tt nincs neki.
Forrás: terasz.hu
Kárpáthy Zoltán
1966, színes, 85 perc, Várkonyi Zoltán
Az Egy magyar nábob folytatása két évtizeddel kés?bb az 1838-as pesti árvíz idején játszódik. A Kárpáthy örökség pere immár hosszú ideje folyik. A felperes életjáradékért cserébe eladta követelését egy minden hájjal megkent, gonosz ügyvédnek, aki semmilyen eszközt?l nem riad vissza, hogy a fiatal Kárpáthy jó hírét bemocskolja. Ám az árvíz idején épp Zoltán menti meg az ügyvéd beteg leányának életét. Zoltán a gyalázkodások hatására lemondana jogos örökségér?l, de kiderül, hogy a vádaskodó periratok hamisak voltak.
Jókainak az Egy magyar nábob cím? regénye hozta meg els? nagy irodalmi és ebb?l következ? anyagi sikerét. Amikor a 19. század ötvenes éveinek elején a megírásába belefogott, Magyarország a levert forradalom és szabadságharc utáni politikai és szellemi bénultság állapotában volt.
.
STÁBLISTA
Rendez?: Várkonyi Zoltán
Forgatókönyv: Erd?dy János
Operat?r: Hildebrand István
Vágó: Szécsényi Ferencné
Zene: Farkas Ferenc
Gyártó: MAFILM 4. Játékfilmstúdió
Szerepl?k: Kovács István, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Básti Lajos, Bitskey Tibor, Barsi Béla, Tábori Nóra, Várkonyi Zoltán, Kovács Károly, Szemere Vera, Halász Judit, Sulyok Mária, Agárdy Gábor, Benk? Gyula, Bárdy György, Tomanek Nándor, Tordy Géza, Linka György, Siménfalvy Sándor, Kamarás Gyula, Siménfalvy Ida, Vándor József, Garics János, Budai István, Prókay István
Részlet a filmb?l:
http://www.youtube.com/watch?v=UBI-NrnhZhE
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
