hulló hópelyhek hatszög?
meséib?l épülget? sz?z fehér
világ alatt mágikus képek
közelek és messzeségek
vonalak szavak álmok
egy mozdulat: lassan szépen
puhán omlik össze a múlt
hókristály az id?
az estbe visszahull
s a kép is mint kristály
tisztán új rendbe áll
meleg kezedre simulnak
szavaim leheletünk lebeg?
fehér párája az estbe
foszlik némán
reggel a nap felé emelem
én ezt az id?t és látom
szép volt rám nézett
az éj
csillogó élein téged
tükrözött feketén
az ég
a hold hóezüst angyal
feléd
suhan a fény
egy pontra mutató örök
aranymetszetein a térnek
mint szakadékba hulló
kicsi kicsiszolt k?
a pilanatba zuhan
mind a nap mind az éj
mind a hó mind a szél
mind a vágy
egy örök esti
egyetlen pontos
pillanatba
most mikor
szemed örvényébe veszett
mind a láz mind a kép
mind a szín mind a múlt
mind a b?n
ami el?tted
alkotott
nekem
id?t és teret
és eltakart
téged
centruma körül szédülten forog
?rülten pörög tengelyén a világ
álomkerék
tegnap egy csendes estén
a csavargó id? megállt
leült mellém és
mosolygott: te bolond
hát azt hitted végem már?
szólt arcomhoz
érintette tenyerét és
szemed arcod hangod rebben? madár
tenyerembe simul hangtalan magány
képre kép színre szín
ezer darabra tört élet
halál a tovat?nt és a
lehetetlen újra összeáll
egy mozdulat egy hang
egy mosoly egy pillantás
és már minden részlet –
széttépett láncról szétgurult
gyöngyök – helyére kerül
a mágikus rend újra épül
szerelemspirál
a térid? emelked? örvény
mennybe száll
homlokom válladra hajtom
jöv? id? illatod –
érzem kérem látom
a napok felf?zött lánca
csillog szemedben
könnyek
fények b?vös
táncába szédül
velem
mindenek el?tt
mindenek fölött
már létezel
(nekem)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Juhász M. Lajos