Kavyamitra Maróti György : Tényleg, nem is’

Katonai egyenruhát viselő, kopaszra nyírt fiatalok a Clark Ádám térről vonultak a német külképviselet épülete elé, hogy tagadják a holokauszt tényét, és a cionista világuralom ellen emeljék fel szavukat.
Dósa István – a Magyar Gárda főkapitánya – 200 ember előtt azt mondta: semmi nem igaz holokausztból.*

 

 

Tényleg: nem történt semmi sem.
Kicsit lefogytunk, és néhány

apánk, anyánk,

nagyszülőnk füstbe ment,

akár terveink, hogy valahogy

majd csak lesz.
Nem történt semmi sem:
igaz Radnóti Miklós,

ugye, nagyfater?
Auschwitzban melegvízű fürdő

várt ránk, Dachauban semmi

pokol: jódlizenekar.
Ennyi volt.

Ja, és jót söröztünk.
(Tán az lehetett romlott,

mert hát hatmillió korsó

elfogyasztása után

jó sokan ott maradtunk!

De hát nem történt semmi! Nem!
„Rozsi”-kért** ne ömöljék egy könny sem.

Egyébként meg sem ölték őket.

Az úgy volt, hogy annyira megijedtünk,

hogy hatmillió közülünk
öt év alatt

szívinfarktusban
halt meg.
Csak úgy:
ijedtében…

 

*szelíden megjegyzem: arrafelé, ahol Európa van, ez bűncselekmény.
Mondom: Európában. Nem Magyarországon
**rohadt zsidó hetedik kerületi szlengben

Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 09:42 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.