Kép: Munkácsi Mihály G o l g o t a / Debrecen Déri Múzeum/
Követtelek…
Ültem virágos lankán
hívek közt, hallgattalak.
Kóstoltam Kánai bort,
ettem kenyeret ha volt,
s adtál Uram halat!
Követtelek b?nbánón,
mezítláb, rossz gúnyába’,
s az ártatlan mámorába’
ittam ajkadról a szót,
az édes malasztot.
Voltam sánta, bélpoklos,
súlyos rabláncról szalasztott
lator sebzett oldaladon.
Láttam, hogy üvölt a tömeg
Jóságra, Szépre„feszítsd meg”-et
világrenget? zivataron.
Uram! Hitem a porban,
s mind, ami szép valamikor.
Hordom ?zöttek keresztjét,
nyugalmat merre keresnék?
Patyolat hótakarómra- lásd!-
vészterhes mocskát önti a kor.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.03. @ 07:40 :: Koosán Ildikó
