Más volt az a hajnal: új tavasz ébredt,
aranyló képmással tükrén az égnek,
hol a felh?k, mint sok árnyalak léptek;
én csak csodáltam, ahogyan besz?tte
a közelben terpeszked? erd?t e
tiszta ragyogás áttetsz? felh?je,
ahogy ?szintén susogtak a fák,
meghajolva mind a dallam hallatán,
mit a köd búgott, mint ?si sarlatán.
S a fülemülék már aludni tértek,
átadva terhüket a hajnali légnek,
hol a fények még a szívemig érnek.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.27. @ 17:13 :: Kovács Henrietta
