(Az élet egyszer fel…)
Bármekkora teret betölthetsz,
meghallgatlak.
Gyere… még utoljára,
nem költöztettelek ki.
(… aztán észrevétlen továbblép…)
No, lássak egy részletet bel?led,
ülj be a fotelba,
de ne abban a félszeg pózban,
és mondd el, ami felgyülemlett,
csillogjon szemed,
szavaid hagyd lefolyni álladon,
ne engedj elaludni,
… és ne kérdezz vissza,
(… és végül leejt)
ne fejezz be minden mondatot,
hadd peregjenek a holnapok…
Legutóbbi módosítás: 2009.04.21. @ 15:01 :: Laura Alen
