egyperces…
Mióta nemrégiben jótékonykodni kezdtek, Seresék közérzete jelent?sen javult. Életük értelmet nyert, s a tudat, hogy másokon segítenek, nemcsak önnön fontosságukat emelte ki még jobban, de egyfajta lebeg? meghatottsággal is eltöltötte ?ket.
Pénzt ugyan nem szívesen adtak közvetlenül, ám minden hónap utolsó vasárnapján ebédet rendeztek villájukban a közeli id?sotthonból meghívottaknak.
Seresék sugárzó arccal figyelték a jóvoltukból a k?oroszlánok mellett falatozó öregeket.
– Vegyen még bátran, Józsi bácsi – bíztatta Seresné az egyik vendégét. – Direkt farhátat hozattam, amit maguk a kegjobban szeretnek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Magyar Csaba