A falon tétova borostyán matat,
lehull a csöndben a fáradt vakolat.
lehull a csöndben a fáradt vakolat.
A kert magánya
Régen-holt sz?ke leány emléke
kapaszkodik a tört kerítésbe.
A lécek közt halvány dallam suhan,
mint elhaló, fájó zongora-futam.
Kondul a szélben a falu harangja.
Óh, hol van a lányka emlék-alakja?
F? között rejtezik lábanyoma,
pihenni vágyik a kis pocsolya.
Roskad a pad már: nincs kinek állni.
Nem fog a lányka szerelmet várni.
A falon tétova borostyán matat,
lehull a csöndben a fáradt vakolat.
2009-04-20
Legutóbbi módosítás: 2009.04.21. @ 07:25 :: Marie Marel