Hétfő
Ahogy kilépett az irodaház ajtaján, hunyorítania kellett a házak tükörablakairól visszaverődő alkonyi fényben. Tulajdonképpen az már alig-alig látszott. Az irodaházak egyre magasabbra kúsztak, lassan teljesen eltakarták a napot. Már csak a visszaverődő fény emlékeztetett az éltető erő jelenlétére. Beszállt egy arra suhanó légpárnás taxiba, és hazaindult. Ahogy az ajtón belépett, automatikusan halvány fény kezdett derengeni valahonnan a burkolat mögül. Miközben levett a nyakkendőjét és a zakóját, a hűtőből elővett egy sört, és kényelmesen egy fotelba huppant a nappali közepén. A szoba elég szegényesnek volt mondható: két fotel, a dohányzóasztal, kanapé, és a hi-fi sarok. A távirányítón megnyomott egy gombot, melynek hatására az egész szobát hatalmas fényár öntötte el, egyszerre futball-stadionná alakítva a szobát, amely így már egészen másképpen hatott. A térhatású kivetítő hatására úgy nézett ki az egész, mintha a karosszék a pálya szélén állna, s ő onnan nézné a meccset. A sör egy idő után bódítani kezdte, a jóleső bizsergés átjárta. Ott aludt el ültében.
Kedd
Kábán ébredt. Csak a hideg víz – amely a zuhanyból csapódott az arcára – ébresztette fel. Gyorsan öltözött. A ház előtt fogott egy taxit, amely máris az irodaház felé repítette. Az irodába érve már várták a levelek, és az egyéb elintézni valók. Délben részt vett egy hivatalos ebéden, a délutáni tárgyaláson pedig megkötött egy sikeres üzletet. Jó nap volt, mégis lankadó érdeklődését csak az tartotta fent, hogy ha végre hazaér, ismét részt vehet a csodavilágban, amelyet a kivetítő biztosít számára.
Szerda
Ma nem sok minden történt. A hivatalos levelezést gyorsan letudta, válaszolt a telefonhívásokra, eszmecserét folytatott az esti filmről, majd finoman visszautasított egy kártyacsatára szóló meghívást, hiszen már alig várta, hogy ma mivel kápráztatja el a készülék. Egy darabig váltogatta az adókat, végül egy kriminél maradt. Külön élmény volt, hogy pár pillanattal előbb jött rá a megoldásra, min a nyomozó. Az álom most a kanapén nyomta el.
Csütörtök
Verejtékben úszva ébredt. Álmában mintha üldözték volna, de nem tudta, hogy miért. Majdnem otthon felejtett egy fontos iratot, annyira kimerítette az „éjszakai menekülés”. A nap ma tárgyalások sorozatából állt, így nem ért rá a történteken gondolkozni. De ahogy a munkaidő vége közeledett, egyre türelmetlenebb lett. Végre ismét jött a megszokott mozdulat, mellyel leoldotta a nyakkendőjét, majd megnyomta a távirányítót. De most nem történt semmi. Szinte ijedtek nyúlt a gomb után újból. Most halk zúgás hallatszott, majd mintha homokvihar lepte volna el a szobát, aztán ismét csend, és sötétség. Egy darabig nem értette, mi történt, majd teljes kétségbeesésben telefonált a szervizbe, az udvarias géphang közölte, hogy lejárt a munkaidő, szerelést csak másnap vállalnak. Álmatlanul forgolódott. Egyszerre volt dühös és kétségbeesett. Hajnalodott, mire végre elaludt, majdnem túlaludta az ébresztőt.
Péntek
Reggel azonnal telefonált a szervizbe. Az udvarias hölgy közölte, hogy tíz óra körül kiküldi a szerelőt. Nem volt mit tenni, beszólt az irodába, hogy beteg. Mi tagadás, ha valaki most látná, beesett arccal, borostásan, vérben úszó szemmel, tényleg orvost hívna a máskor oly nett fiatalemberhez. Főzött egy kávét, de csak a felét itta, ma valahogy az is ízetlen volt. Inkább csak gubbasztott az ágyon, és várta a szerelőt. A mester úgy tizenegy körül érkezett, egy csavarhúzóval belepiszkált a készülékbe, hümmögött, aztán közölte, hogy itt nem tudja megcsinálni be kell vinni a szervizbe.
– De… Mikorra lesz kész? – kérdezte teljes kétségbeeséssel.
– Nem tudom. Talán két, három nap – válaszolt unottan a szerelő, és beengedte a két markos legényt, akik lecipelték a készüléket.
Ő ott maradt árván, kifosztottan. Becsukta az ajtót, és visszakullogott a szobába.
Szombat
Nem kelt fel az ágyból, és hogy csöng a telefon, azt is csak a messzi távolból érzékelte. Valahogy úgy érezte magát, mintha egy vattapamacsba burkolták volna, amely puhán, de határozottan elzárja a külvilágtól. Egy ideig próbált hadakozni, aztán feladta. Belesüppedt egészen, és véglegesen magányába, és kiszolgáltatottságába.
Vasárnap
Az egyik kolléganő a piacról hazafelé hosszan csengetett, többször kopogott, de nem kapott választ.
Hétfő
A fiatalemberre a szerelők találtak rá, akiket a házmester engedett be. Kezében még mindig szorította a távirányítót.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: P. Borbély Katalin
