(meghallgatom)
Kitárt ujjam közt
beszökött a fény,
– végre rátaláltam –
Arcom közepén
nézte önmagát
és fakó szemem.
Más színre számított
– tudtam, hogy meglepem –
Fénye fonákjában
látom most magam,
s magamba szeretek,
úgy, ahogy sokan.
Így tovább élhetek,
cseppedtől olvadok,
belélegzem erőd,
ziháló sóhajod,
patakodból veszem
örök élet-vizét,
belőled merítek
naponta csöppnyi fényt,
s percenként szebb leszek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Adminguru