Tisztelet Pessoának
Ha szembe megyek magammal,
és odaérek, ahol vagyok,
akkor akár át is léphetek magamon.
Nem zavar az id?járás, a fado meg a történelem,
mert akkor már testetlen megyek;
megszámolom magam, vagy szétszedem:
ez volt a vesztes, ez gy?ztes, inkább az,
egyre megy, ha odaérek, magammal
szemben, a trafik el?tt, talán cigarettába
sodródom, hogy legyen mit elfüstölni.
Sokat gondoltam arra, ha más lennék, kinek lenne jó.
Legvégén arra jutottam, ha más lennék,
akkor is azon gondolkodnék, kinek lenne jó,
ha más lennék, mint így, ahogy. Mert elvégre,
ugyancsak arról gondolkodnék, milyen lenne,
ha más lennék, de akkor ezt, az ittenit ki élné.
Végülis megmaradok éppen olyannak,
aki azon gondolkodik, hogy gondolkodik, csak neki jó legyen.
Útvonalam
Bárhol kezdhetjük, úgyis az érdekel, hogy jutottam az Oradoures utcába.
Nem jobb hely ez, mint Lisszabon bármely más utcája, s?t; de mégis.
Úgy egymáshoz n?ttünk, már elképzelhetetlen a világegyetem nélkülünk,
Ahogy kalaposan, pálcámmal örök utazóként – végülis körbejárom halálomat.