akinek volt – tudja; akinek nem, úgysem érti
hova tegyem azt,
ami az enyém volt eddig,
amir?l úgy véltem,
hozzám tartozik –
és mint régen a
mackónadrágom,
felmosófán végzi,
és hiába már a széles gesztus,
hiába elbújás,
a mackóm ott kopott el egykor,
mondta rá anyám:
ne bánd.
azóta mit se bánok,
és nem kell semmi sem,
a rongynak és a fának,
a háznak hült helye.
belül bolyhos és meleg,
kívül fényes és csúszik,
ötven éve ígértem:
mackóm lesz a sírig.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.14. @ 10:30 :: Petz György