amikorra kimondtam, hogy szeretem,
már nem is éreztem ugyanúgy,
mint amikor még nem mondtam ki,
csak úgy formálódott a félszeg
csöndek rejtekében, ahová
nem ?zték ugyan, de rettentette
az elhangzás irigysége, a kimondás
jaja, a besorolás minden mondatok
világába, a felejtés el?szobájába.
amikor kimondtam, hogy szeretem,
nem a bizonyosság hatott át,
mert aki kimondta, még élt, és
én él?ért hogyan is vállalhatnék
felel?sséget, különösen akkor,
ha az az él? én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.14. @ 22:26 :: Petz György