ja,
igen
Vigyázz, ha sebedet mindig elvakarod,
ne csatlakozz a hadhoz; levetk?zöl,
mert úgy hull le rólad, mint másról
ruha boldog szerelemben – ez volt
a lélek önvédelme, te bolond, hány hét
és mire, menj analízisbe, fizess, téged is
meglep mosópor, rajta neved, márkatárs,
hát ne csodálkozz, mert norma leszel.
Vigyázz, ha áldozat vagy, mert jobb lett
volna lenni rossznak, meg közös kínt
enyhíthet, enni kell, ettelek volna meg,
hát kértem én, fordított ringyó, nagyon fáj,
vigyázz, ha nem te ölsz, mert megölnek.
Aztán beszélnek vonatról, skizofréniáról,
pedig a borderline – ahol megannyian
állunk a sávban, és halljuk a kerekeket.
És mért legyek én – és mért ne legyek,
kiterítenek úgyis, norma leszek, terheid
nagy részét magamra vettem, mindent
lehet, és már nincs értelme semminek,
ne viszonozd a tagadásom, kiálts rám,
játszani engedj, de nézd, mivel játszom
mert az ember végül minden fülkefényben
vagy kiül a csillagok mohos tövébe.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Petz György
