Regényi Eszter : Clair de Lune

Heged? szól valahol,
s felh?formájú, kékes a csend.
Az ablakban
azok a fények játszanak még,
amiket te felejtettél itt
a néhány ruhával,
s azzal a mosollyal, ami
azóta körbevesz,
puhán,
mint Dédmama régi takarói.
Visszahoztad az emlékeimet.
De elvetted
a rácsaimat,
pedig, ha eddig
zsinóron húzott is el?
valami kopott mágus
kicsi dobozaiból,
s kényelmetlen,idegen
szobákból is néha,
mégis
az üvegen át láttam mind
az életet.
Biztonságosan elrejt?ztem,
mint aki tudja a dolgát,
s valahol örül is neki
hogy él…
Mégis, az állandóságon,
ablak mögötti csenden
kívül
szökevény álmai sem remélnek
többet.
Rácsokra nem emlékszem…
De a tejüveg hullámzik most
néha körbe körbe,
-ilyen volt a tenger-
s mi hullámzunk vele,
valami foghatatlan óceán
vagyunk most …
Te, és én.
Az üvegen túlra már
semmit se látok,
hóvihar, vagy sivatag a másé?
Nem érdekel már.
Csak várok.
Várok sokáig,
hogy ha a hullámok
kicsit csendesednek
meghallod-e Te is a heged?szót,
ami csak itt szól,
valahol
a közelemben.

————————————————————————————

 

 

A második sorban nem érzem, hogy kellene az az s köt?szó, anélkül is megáll, s?t, jobban is hangzik, hiszen öt sorral lejjebb is van egy, ami viszont kell oda.

„amiket te felejtettél itt” – azt gondoltam, lényeges lesz a „te”, mert kifejted, hogy nem más, hanem kifejezetten ?, és végigviszed ezt a versen. Nem vitted végig, így viszont szükségtelenül er?sítesz rá vele a ragozásra, amib?l amúgy is kiderül, ki az alany.

„de elvetted rácsaimat” – írod, s még ugyanabban a mondatban, hogy „pedig”. Értem, a „de” a „hoztad” ellenében van, viszont mivel a hoztad (adtad) és az elvetted amúgy is ellentétes, s a mondat további részében van egy „pedig”, a „de” zavaró, olyan, mint amikor a kisgyerek magyarázkodik: de pedig én ott se voltam…

A következ? gondolat gyönyör?, ahogy belecsempészted a drámát, kivettek az üveg mögül mindenféle nagy szavakkal, és védtelen lettél. Viszont választanod kellene a dobozok és a szobák között, mert a szobákkal összekuszálod a képiséget. Az üveg és az ablak a szobák nélkül is maradhat, mert így szép sorjában jutunk vissza az emberi világban él? emberhez: doboz, üveg, élet, ablak.

„Biztonságban elrejt?ztem…” innent?l megy át üzenetbe, szemrehányásba a versed. Értettük a doboz-képnél is, nekünk nem kell ráer?sítened, ezért van szemrehányás, felhánytorgatás jellege. Ezt a részt, egészen a „Rácsokig” el is hagynám.

„Rácsokra nem emlékszem…” – talán ez is szemelvény egy személyes beszélgetésb?l, de mert fentebb említettük, fontos lehet, ? azt gondolja, elvette a rácsot, te nem emlékszel rácsra.

„De a tejüveg hullámzik” – a szavak ilyen sorrendjében azt jelenti, a tejüveg hullámzik, és nem más, nem a falak, nem a szódás üveg. Biztos így akartad? Én azt gondolom, lényeges, hogy hullámzik és lényeges, hogy tejüveg. Minek akkor a „de”? Szerintem nem kell.

 

„Az üvegen túlra már semmit se látok” – naná, hiszen az el?bb mondtuk, hogy tejüveg. Nem kell agyonmagyarázni, értjük. Folytathatnád onnan, hogy „Várok/ sokáig/ ha a hullámok… „

Kicsit b? lére fogtam, nem szoktál erre okot adni. Most valami lefogta a szemed, amikor visszaolvastad magadnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         2008. júniusa

Legutóbbi módosítás: 2009.04.11. @ 09:44 :: Regényi Eszter
Szerző Regényi Eszter 33 Írás
Kívül rohad, belül jó, belül rohad, kívül jó. Kívülről befelé materialista, belülről kifelé csak szédült komponista, saját vérét borral issza, sáros inge nem jogtiszta, -ecc pecc kimehetsz- találd ki, hogy ki lehetsz még.