Valahol kint
felfújt üvegbura fut
körbe-körbe.
Szemedbe csillanok róla
pajkosan
hogy vágyj rám
akarj engem
és hidd
szeretsz kicsit.
Én ott belül
az üvegbura alatt
összehúzódzkodva kicsire
(novemberi f?tetlen szobában)
a kinti világ
visszhangos kondulásait
hallgatom
és iszonyúan félek.
Látod
gyönyör? vagyok olykor.
Ha sokszor néznek rám
a tekintetekt?l
kifényesedem.
Akarom, hogy fényesíts
alázattal és büszkeséggel
mint dédanyáink
a rozettás rézkilincset
míg még megvolt.
Csillogni vágyom, s aztán
szemet szúrok bárhol
(olyan régi fajta hajt?vel, s néha t?rökkel),
élesen és vadul
hiszen
védekezés
a legjobb támadás.
2008. áprilisa
Legutóbbi módosítás: 2009.04.23. @ 17:20 :: Regényi Eszter