Ma, az utolsó találkozón,
különösen függ?legesek voltak a falak,
és a déli napsugár is szokatlanul
mer?legesen izzott a hátadon.
Úgy volt, hogy elutazunk, de inkább
a konyhádban ragadtam és miután kiélveztem
a szavaid esését
(olyan volt mintha a padló bársonyból lenne)
majd összegy?jtöttem ?ket, elindultam
– nélküled.
Valahogy irreálisan hangzott t?led a búcsú:
’’ Azért majd írj! ’’
Tudtam jól, már rég rájöttél arra, hogy a múltkor
hazudtam neked, és talán emiatt is érezhettem
illetlenül vörösnek az arcom.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.29. @ 13:14 :: Vőneki Adrienn
