Lett volna egy húgom s egy bátyám,
de anyám nem tudta kihordani,
és mint árva páfrány,
tudtam gyermekként sikoltani.
Nem hagytam a halált
halált mondani.
Most együtt vagyunk az egész,
kicsiny darabokból saját magunk vagyunk,
?k én vagyok már, mint minden gondolatunk.
És közben, rajtam hevernek sokszor
mint bánat és öröm,
és mint rohadásként
lábamon, kezemen. A b?rben
lyukakat váj a köröm.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.09. @ 14:05 :: Ács RIchárd
