Avi Ben Giora. : Anda – XI.

Nyomtatás

XI.

– Már Frankfurtból beszélek. Ti merre vagytok? – kérdezte Alex az embereit.

– Kövesd az „S Bahn” vonalát, gyere a Rotschild parkhoz. Ott találkozzunk, és onnét nincs messze.

– Rendben, egy óra és ott vagyok. Üljetek valami nyugalmas helyre a parkban, közel a parkolóhoz.

Ismerte a várost, így minden gond nélkül odatalált a megadott helyre. Viktor és társa már türelmetlenül vártak rá. Először elsétált a pad előtt, hogy felismerik–e, és közben körül is nézett, hogy nem figyelik–e esetleg őket. Aztán visszament és megszólította Viktort németül.

– Tudna segíteni uram? Nem találom az öngyújtómat. – Viktor kelletlenül nyújtott tüzet.

– Kövessetek a parkolóba. Alex vagyok, ne kérdezzetek itt többet.

A két férfi meglepődött, de szó nélkül követték.

– Lehetetlen felismerni, tökéletes ez a maszk – dicsérte mind a kettő.

– Nincs sok időnk. Mondjátok a címet.

– A Hotel Falk melletti kétemeletes házban, a másodikon. Valami nővel van, de most láttuk elmenni a nőt.

– Rendben! Ti lent megvártok a kocsiban. Ha tíz percen belül nem érek vissza, akkor gyertek fel ti is, mert lehet, hogy segítenetek kell.

Alex megállt a szálloda előtt és elindult a megadott ház felé. Útközben benyúlt a zsebébe és kibiztosította a pisztolyt. A második emeleten összesen két lakás volt. Bekopogott az utca felőli lakásba. Semmi választ nem kapott. Már ismételni akarta a kopogtatást, amikor lépések közeledését hallotta belülről.

– Kit keres? – kérdezte belülről egy férfi, hangjából Leonra ismert.

– Engedjen be, Andától hoztam hírt.

– Ki maga?

– Velem üzeni, hogy Németországban van. Szeretne magával találkozni.

– Honnét gondolja, hogy én vagyok az, akit keres?

– Engedjen be. A rendőrség és Alex is a nyomában vannak. Egy ismerősétől kaptam a címet, aki eddig segített magának.

– Ki az?

Alex rövid gondolkodás után bemondott egy nevet, dupla vagy semmi alapon, akiről feltételezte, segíthetett Leonnak. Talált! Lassan megfordult a kulcs a zárban, Alex pedig belépett a lakásba. Leon kezében pisztoly volt, és ahogy belépett Alex, rászegezte.

– Emelje fel a kezét és menjen befelé.

Alex lassan elindult a szoba felé feltartott kezekkel.

– Üljön le abba a fotelbe! És most beszéljen!

– Eltenné azt a pisztolyt? Mert zavar egy kicsit.

– Nem teszem. Tehát hol van Anda?

– Berlinben, de közelebbit nem tudok.

– Honnan ismeri?

– Nem ismerem személyesen.

Megszólalt Leon mobilja, ami az asztalon feküdt. Felvette, de a másik kezében tartott fegyverrel sakkban tartotta a szemben ülő látogatóját, és úgy hátrált ki megfelelő távolságra, hogy vendége ne hallhassa a beszélgetést. Pár mondatott váltott a telefonálóval, majd lette, de arcán látszott, hogy valami olyan hírt kapott, ami miatt megemelkedett az adrenalin szintje.

– Szóval azt mondta, hogy Igortól tudta meg a címem. Most beszéltem vele, ő nem adta meg senkinek sem ezt a címet. Tehát ki maga, és ki küldte?

Közben a fegyverrel közeledett Alex felé. Alex felmérte a helyzetét és gyors cselekedetre szánta rá magát. Hirtelen rácsapott Leon fegyvert markoló kezére. Az ütéstől a fegyver kirepült egy sarokba. Dulakodni kezdtek. Alex próbálta volna kiszabadítani az egyik kezét a szorításból, hogy a zsebében levő fegyverhez juthasson. Egy jólirányzott mozdulattal sikerült Leont elrúgnia magától. Szinte egy időben csattant a két lövés. Mind a kettő holtan maradt a küzdőtéren.

Viktor és a társa is jól hallották a fegyverek hangját.

– Megyek, megnézem mi történt – mondta Viktor a társának. – Maradj itt és várj, amíg jövök.

Kettesével szedte a lépcsőket. A lövés zaját mások is hallották. Ajtók nyíltak, és kíváncsi arcok jelentek meg. Viktor lihegve ért fel, de aztán mikor meglátta a zárt ajtót, észbekapott. Az első útjába esőnek futva mondta:

– Telefonáljon a mentőknek és a rendőrségnek, Nincs nálam telefon. Valószínű gyilkosság történt a másodikon. – És rohant tovább a parkolóban várakozó kocsi felé. – Taposs a gázba és tünés! Ha nem sietsz, minket is elkapnak a yardok.

– Mi történt?

– Fogalmam sincs, csak sejtem. Lehet, hogy Alex vagy Leon fűbe haraphatott… de az is lehet, hogy mind ketten. Nem tudtam, de nem is akartam bemenni, mert zárva volt az ajtó.

– És most hová?

– Amerre akarsz, csak minél messzebbre innét, ha nem akarod megismerni a német kóterek vendégszeretetét.

Eközben Anda és Wolf már Berlinben jártak. Egyiküknek sem volt semmi tudomása a frankfurti eseményekről. A cég központjában megkötötték Andával a szerződést. Mint menedzsert vették alkalmazásba. Düsseldorfba osztották be egy általános kiképzésre Wolf mellett.

– Gratulálunk önnek, mondta az igazgató. A kiképzés körülbelül egy hónap. Természetesen már kap fizetést ezidő alatt is. Lakást Wolf keres önnek, amihez majd költség–hozzájárulást is adunk. Jó munkát és a viszont látásra.

Az irodából az Alexander platzra mentek, fel a tévétorony tetejére, ahonnét csodálatos kilátás nyílik egész Berlinre. Itt is ebédeltek, aztán siettek a központi pályaudvarra, hogy a legközelebbi vonattal utazzanak Düsseldorfba.

– Anda – kezdte Wolf a beszélgetést. – Szerintem, ha visszaértünk, kapcsolatba kéne lépned az újsággal, ahova írtatok, vagy a rendőrségre kéne bemenned. Nem Leon miatt, mert ő nem érdekel. De gondolj bele a többi lány sorsába. Csak te tudsz segíteni rajtuk. Ne félj, nem akarok semmi nyilvánosságot. Gondolom megérted, miért. Féltelek! Ez egy szervezet, és nem két vagy három emberből áll, hanem sokból. Azt hiszem, nem mondok nagyot, ha azt gondolom, az egész világot behálózzák. Lehet, hogy sikerülne megszüntetni azokat az ágenseket, akik itt és Bécsben működnek. Sajnos lesz helyettük új, és más országban is szabadon vannak még… Téged azonban csak ezek ismernek, amíg le nem buknak állandó rettegésben kellene élned. Ezt nem akarom, és úgy hiszem, ebben nekem van igazam.

– Igen. Teljesen. Na de a sajtó nem ennyire megbízható. Nekik kell a friss napi hír, amivel megtömhetik a lapjaikat. Ha nem nyugodnak bele, hogy nem akarok kilépni a nyilvánosságra?

– Jogod van megtagadni minden riportot, és ha ennek ellenére mégis valahol közölnék a képed és neved, eljárást indíthatsz ellenük.

– Mit segít az rajtam már, ha közben a fél orosz és osztrák alvilág a nyomomban lesz. Meg kitudja még kiknek rontottam el a virágzó üzletét? Segíteni akarok a lányokon, de csak úgy, ha biztosítva vagyok minden oldalról.

– Megértelek, de legyen benned egy kis kurázsi. Gondolj bele, ha te vagy oda bezárva, kikre számíthatnál? Óvatosak leszünk, vigyázni fogok rád!

Egész utazás alatt erről beszélgettek. Ahogy a lakásba értek. Anda előkereste a laptopját a csomagjaiból.

– Gyere, nézzük meg, hátha kaptam közben mailt valahonnét.

– Várj, bekapcsolom a televíziót, most lesznek a hírek.

Kettős gyilkosság Franfurtban. A rendőrség által körözött két orosz maffiózó holtestére bukkantak egy frankfurti lakóházban. Valószínűleg, vitába keveredtek egymással, és a kialakult tűzharcban mindketten életüket vesztették. A nyomozás még tart, de az eddigi vizsgálatok alapján, harmadik személy beavatkozása kizárható az ügyből.

A bemutatott képeken Alex és Leon fényképe volt látható.

Bécsben, egy rendőrségi razzia nyomán, egy Bécs környéki villában fogva tartott, főleg kelet–európai lányok csoportjára bukkantak. A rendőrség kiszabadította a lányokat, és fogvatartóikat előzetes letartóztatásba helyzete. A titkos bordély tulajdonosát még keresi a rendőrség.

A képek alapján Anda a helyszint is felismerte, ahol egykor őt is fogva tartották.

Meghosszabbították Bécs egykori rendőrfőnökének vizsgálati fogságát. Az eddigi nyomozás hatalommal való visszaélések sorozatára derített fényt. G. bécsi rendőrkapitányt törölték a rendőrségi állományból. A vizsgálat még tart.

A világon évente, mintegy 15 ezer fiatal lányt kényszerítenek akarata ellenére erre az alantas munkára. A világ különböző pontjain kartelekbe tömörülve folyik a titkos lánykereskedelem. Az ügyek nagy része mind a mai napig kiderítetlen maradt.

VÉGE