Kellemesen langyos szellő lengedezett. Jóleső simítása arra invitált, hogy ha már ilyen korán sikerült a reggelin túltenni magamat, körül kellene néznem a tengerparton. Óvatosan visszahajtogattam zsemlyém csomagolását, egy gazdaságos szalvétát. Itt, ezen a nyáron, a nyaralásom utolsó napjáról lévén szó, ennyit megengedhetek magamnak. Ma nem vittem túlzásba a reggelizést, kellett tartalékolnom néhány konzervet a hazautazásomra.
Csaknem repülővel érkeztem ide, erre a csodálatos üdülőhelyre. Azonban, és egyúttal talán szerencsére még időben visszaválthattam a meggondolatlanul megvásárolt repülőjegyet. Még éppen időben tudtam meg egyik munkatársamtól, aki már tapasztalt pénzügyekben (nem mai gyermek, spórolás terén), hogy ő is járt már itt. Valamint megtudtam, hogy ne higgyem, hogy a repülő olcsó, még ha előbb is ér oda két nappal, mint a vonat. Hallgassak, rá, ő már tapasztalt ezen a téren.
Természetesen – és ebben is az ő tapasztalata segített –, tehát természetesen egy ilyen anyagi természetű mérlegelés nem hagyhatja azt sem figyelmen kívül, egy összehasonlító kockázatelemzésnél, hogy a szóban forgó két nap sem semmi, főleg, ha azokat a kiadásokat is figyelembe veszi a turista, amelyek a két napos előnyt hátránnyá változtatják, amint elvégzi ezen két nap megélhetési költségeinek elemzését.
Már több napja igyekszem megtakarítani nap, mint nap, egy keveset a készleteimből. Hiába, csak takarékossággal lehet értelmet adni a dolgoknak. Az embernek tudnia kell különbséget tenni fontos és lényegtelen dolgok között. Nagyon szerencsés ember vagyok, hogy így nevelkedtem. Igazán csak most láthatom be a jelentőségét. Ezen a csodálatos helyen kellett rájönnöm a saját értékeimre. Valóban jó, hogy rendelkezem ezekkel a tulajdonságokkal, az ember meg kell barátkozzon időnként az élet kellemetlen dolgaival is. Most azonban nyár volt, így sajnos a fűtési költségekből nem tudok megtakarítást lecsípni. Nem lehet tehát általános érvényű igazságokat segítségül hívni. Bezártam szálláshelyem ajtaját, némi magammal való huzakodást követően. Ezen a tengerparti helyen – úgy tudom – nem volna feltétlenül szükséges. Talán felesleges óvatosság lezárni a régi, rozsdaálló járművemet (mert vitathatatlanul jármű, olyannyira, hogy hazautazásomra is ezt fogom használni).
Csodálatos nyár, csodálatos helyen. Nem mondhatnám, hogy olcsó egy ilyen nyaralás. Mint minden ember, én is igyekeztem költségeimet a lehető legkevesebbre lecsökkenteni. Kellemes a nyaralásom, nem volt hiábavaló az ideutazás. Lényegesen kedvezőbbek az árak is, a hazaiakhoz viszonyítva. Az elképzeléseimtől jóval olcsóbb, minden. A hosszú, fáradtságos utat autóval tettem meg. A repülőgép nem az én mentalitásomnak megfelelő. Tudom, hogy gyors, tudom, hogy egy élmény, de tudom, hogy életveszélyessé válhat. Egy kilátástalan zuhanás, ki tudja, hova vezet. No, és vajon a túlélés után folytatnám-e befejezetlen utamat? Milyen lehet egy kórházi kezelés, idegenben, szeretteidtől távol? Ezeket a dolgokat egyébként sem az én pénztárcámhoz találták ki. Én mindenkit, aki ilyen veszélyes, sőt, életveszélyes találmányt szabadít a gyanútlan, jóhiszemű embertársaira, mint amilyen a repülőgép is, elítélném. Elítélném azokat is, akik nem képesek a lemondásra. Az önzetlen lemondásra, a mindennél fontosabb vezérelvre, melyet csak azok érthetnek meg, akik hozzám hasonlóan törekednek a túlélésre, akiknek fontos az, hogy ne csak a mának éljenek. Akik előrelátóan gondolnak a jövőre, tudva azt, hogy a pénzt tartalékolni kell, hogy legyen majd akkor is, mikor már elfogyott. Mindig is ezek szerint jártam el, mióta csak az eszemet tudom, amióta megtanultam, hogy vannak az élvezeteknél fontosabb dolgok is.
A camping mellett állítottam fel a sátramat, közvetlenül a kerítés közelében, de természetesen a camping területén kívül. Tegnap este szemeltem ki magamnak ezt a helyet, közvetlenül ideérkezésem után. Már kezdett besötétedni, ám jó helynek tűnt. Azonnal le is táboroztam. Ebben az évben – és azt sem szeretném, ha bárki félreértené, hiszen nem dicsekvésnek szánom – egyedül az én sátram helyezkedik el itt. Megnyugtat, hogy másokkal szemben, ezen a helyen még camping-díjat sem kellett fizetni. Rengeteg szúnyog van körülöttem, a kellemes hajnali szellő a tengerparti szúnyogok rajait sodorja arcomba, de ez kicsiség, és mint ahogy már mondtam is, csodálatos ez a nyár. Csodálatosságát nem zavarhatja meg olyan apróság, mint a szúnyog. Megnyugtatóan kellemes tudni magamról, hogy észszerűen rendezem be az életemet, távol tartva magamat a költséges hívságoktól. Ugyanakkor néha szomorúan látom, hogy ismerőseim közül csak kevesek élik észszerűen életüket. Sokan közülük annyira távol kerültek tőlem, hogy elérni őket már szinte lehetetlen. A telefondíjak is olyan magasságba emelkedtek, hogy felhívni bárkit is már nem hiszem, hogy érdemes.
Kissé távolabb, a camping főépületének ajtaján moszkitó-hálót helyeztek el, valamint a sátrak legtöbbjére is szereltek ilyen alkalmatosságot. Egy igen jó barátomtól tudom, hogy – és talán pontosan amiatt, amiért a kereslet megnő irántuk – nem kevés pénz kell egy ilyen szúnyoghálóhoz.
Később, ahogy a levegő felmelegszik, lesz lehetőségem megmártózni a tenger vízében. Ezen a partszakaszon nem kell fizetni érte. Könnyű bejutni a vízbe, nincs az otthoni strandokon elviselhetetlen tömeg, az ember talpa alatt a kiálló, apró kis sziklák jórészt már eléggé megkoptak, élük nem okoz mély sebet.
Megérkezésemkor feltűnt, hogy egy ilyen kultúrált helyen, ahol nyilván sok értelmes ember megfordul, érdekes, csak én töltöttem itt az éjszakát. Itt, a sátortábort övező kerítés közelében. Sötétedéskor felvertem itt a sátramat, az esti titokzatosságban. Hallottam a távoli tengerpartról lüktető zene hangját, gitármuzsika és dobpergés, kacagással megtűzdelve, időnként. Mindezt semmi pénzért. Ilyen kellemes és olcsó szórakozás nem mindig, és nem mindenkinek adatik meg. Az ilyent ki kell használni! Jól választottam, igenis ez az a hely, ahol olcsón, és kellemesen nyaralhatok. Jó érzés volt, hogy én, egyes-egyedül én láttam meg ezt a lehetőséget.
Kellemesen langyos szellő lengedezett körülöttem, komoly dolgokon gondolkodva élvezhettem a nyár illatát, melyet messziről sodort hozzám a szél. Messziről, és olcsón. Igen, ezt a kifejezést kereste agyam, miközben a szél, mely továbbra is kellemesen…
Fájt a gyomrom, de ez legyen a legkevesebb. Egy ilyen helyen, ahol…
Boldogan filozofálgattam a dolgokon, hiszen nemcsak a tenger habjai, és a hullámok moraja a távolból, hanem itt, itt bennem a tudat, miszerint… El sem merem mondani… Vagy, talán mégis! Meg kell tudják tőlem a többiek, valamennyien, hogy ezért érdemes volt eljönnöm erre a csodálatos helyre, ezen a nyáron.
Össze kell majd számolnom, tudom, hiszen az életben nem csak a kellemes dolgok léteznek, hanem olykor az ehhez szükséges kötelességek is. Már gyermekkoromtól fogva ismerem ezt a fajta okos előre tervezését a dolgoknak. Így természetes számomra. Össze kell számolnom, számadást kell készítenem. Nem, nem másnak, csupán magamnak. Számadást az anyagi helyzetemről, amely, úgy hiszem, minden számításaimat felülmúlóan kedvező.
Az szerintem teljesen természetes, hogy vannak igények, olykor még a szórakozásra, kikapcsolódásra is kell szakítanunk időt, mert mi értelme volna egy olyan hajszának, napi jól megszokott feladataink végzése közepette, mely nem rendelkezik értelemmel, céllal.
Semmi értelme nem volna. Ezért fontos, hogy cselekedeteink ne hiábavaló ténykedések, hanem megtervezett, érthetően előnyös következményekkel járó mozzanatai legyenek létezésünknek.
Már csupán néhány napot kell ezen a kellemes helyen eltöltenem. Jól viselem a langyos szellő simítását kicserzett bőrömön. Talán a gyomromban levő szorítás az egyetlen olyan, mely nem a legkedvezőbb érzés, azonban – magamat elég jól ismerve – ez is érthető számomra. Tegnap este is sikerült újabb összeget megtakarítanom. Szinte, hogy úgy mondjam, „semmi” befektetéssel, sőt! A leggazdaságosabb megoldást választottam, azáltal, hogy a tegnap még meglevő – mit beszélek, hiszen ma is megvan – utolsó zsemlyémet még vacsorám megkezdése előtt visszacsomagoltam, eredeti csomagolásába, a kissé már megviselt, foszladozó szalvétába.
Sajnos nem a legmegfelelőbb szalvéta. Nem tudta eredeti formáját megőrizni, talán a sós, párás levegő, az éjszakánként rendszeres lehűlés miatt.
Nem érdekes, az imént megkezdett számításaim jól haladnak és már az elején tudtam, hogy vélhetően kecsegtető eredményt kapok. Számításaim szerint – és nincs mit csodálkoznom ezen – mindent megpróbáltam megtenni mindezért. Tehát, így előzetesen is már látszik, jövőre akár megduplázhatom az itt eltöltött időt, miközben kellemesen langyos szellő lengedezik, mindenütt, mit sem törődve velem.
Végére értem a számításaimnak, pontosan a naplemente előtt. Fotocellás számítógépemet még szerencsére saját energiája révén sikerült kikapcsolnom.
Meglepődve nézegettem csak a számot, a számítás végeredményét, bekarcolva a homokba: kettő és félszer több időt tölthetek itt jövőre, olyan sikeres volt a spórolásom ezen a nyáron.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.23. @ 07:11 :: Berta Gyula