GÁL TAMÁS
1951-ben Dunaföldváron született, ma is ott él.
1976-ban történt balesete óta rokkantnyugdíjas. Szakmája növényvéd? üzemmérnök. 2004-ben jelent meg Úton, majd 2007-ben Létünk ösvényei címmel (B. Menyhei Máriával közös) kötete.
SORSTÁRSAIM
Van bennünk akarat!
A halálban én is ballagtam.
A baleset, a betegség
valamit mindegyik?nkben hagyott.
De szívünk a szeretet felé dobban.
Nem azért hagyott életben Isten,
hogy betegségeinket indokoljuk.
Bels? látásunk el?l a homályt elsöpörte.
Feladatul adta:
mint amat?r vagy pályakezd?
ALKOSS!
Érthet?, úgy, mint a miénk is,
az él?lények fizikális szeme
a mindennapi kenyeret keresi.
Mindenki alkot!
Lelki-szellemi világgal is,
a létfenntartásán dolgozik!
GYENGÉNÉ FOGARASSY MARGIT
1892-1972. Erdélyben született, a Fogaras megyei Árpás községben. Szatmárnémetiben végzett tanítóképz?t. Vágsellyén, majd Trianon után Gy?rben a református elemi iskolában tanított. Hallásának romlása után, 1931-ben nyugdíjazták. Férje halála után, 1933-tól egyedül nevelte négy gyermekét. Imre fia 1951 óta a fels??ri gy?lekezet lelkésze. Margit 1950-ben látását is elvesztette. Írásai több újságban megjelentek.
VAKSÁG FELÉ
A végzet – szörny?, vad, sötét madár,
Amely mindig fejem felett lebeg –
Lecsap reám egyszer könyörtelen,
És akkor… akkor… én, jaj, vak leszek.
Sziromcsodákat bont a kikelet,
Kalászt dajkálnak szent sugárkezek,
Aranybíborba öltözik az ?sz,
De én nem látom, mert én vak leszek.
Lesz szivárvány. És néma éjszakán
A tó tükrén a csillagfény rezeg,
Lesz délibáb, lesz táncos hópehely,
De nem nekem, mert én már vak leszek.
Szíven markol a kínzó fájdalom:
Hogy nemsokára elhagy minden fény.
De halk-szeliden bíztat Jézusom:
Ne félj, világítok majd néked én.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.17. @ 07:52 :: dudás sándor