Kiöltözött az id?.
Ágak lombosodtak,
füvek kardosodtak.
Az arcokat fénybe
emelte május.
Homlokom mögött
visszahullámzott az út,
a küldetés törvénye szerinti.
Szökjél vissza – súgta
a bennem él? kisgyerek,
mosolygó Holdhoz,
eszméltet? tájhoz,
vissza,
ahol még teljes az ígéret.
Miel?tt rákérdezhettem volna,
hirtelen elt?nt.
Ahol állt
megérintett
az elérhet?nél mindig távolabbi
messzeség sugallata:
legyen asztalodon
kancsóban friss víz,
pohár.
Kenyér és virág.
Kitártad ajtód,
jönnek a vándorholnapok.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.12. @ 07:10 :: dudás sándor