A vérvörös este gyönyörű színpompája pont nem látszott a zuhogó esőtől, és a villámok is dühösen csapkodtak Abdul mellé. Már akkor sejteni lehetett, hogy nem lesz egy egyszerű éjszaka. Az éjszaka definíciója — az, az időszak, amikor a fekete lakókból csak a szemük fehérje látszik, amikor Don Corleone, a másodosztályú vízípatkány beszerző kőrútra indul, amikor megjelennek az első kábítószerárusok és a Pampák királya, a Varázsló nyugovóra tér — illetve térne. Az egyre erősödő éjszakai zajok, az egyre erősödő ütemes dobszó, az átható marihuána szag, a falakon megjelenő gyanús árnyékok, majdnem lehetetlenné teszik az alvást. Bezzeg délelőtt mintha ciánoztak volna. Szóval kicsit torzított világ. Aki rendesen melózik, az éjjel aludna, de nem bír, aki nem dogozik, az nappal aludna, de a Varázsló nem hagyja, mert dolgozna. Kibékíthetetlen örök ellentét.
Szóval az alvás ma sem jött össze a Varázslónak. A turbános Beduin összebalhézott a Tamil keresztes lovaggal, lopják egymás cigijét. Varázsló már a harmadik zárat cseréli a lakásnak becézett raktár ajtaján, de még éjfél sincs. A Németh juhász üvölt a folyosón, hogy aludna, de ettől többen felébrednek és üvöltenek. Teljes a hangzavar; Abdul, a biztonsági őr jódlizik, és két villámcsapás között segítséget kér rádión.
— Esőben nem ér segítséget hívni — mondta a biztonsági szolgálat vezetője, és álomra szenderült.
A Varázsló anyázik, és nem ad cigit senkinek, ezért ő a bűnös. A vöröskeresztes lovag fájdalomcsillapítókat osztogat a folyosón, persze pénzért, mert az sörrel butit és a lakbérre úgysem jutna, viszont bambán ez kit érdekel. Bob Marley és az egyre sűrűsödő marihuána füst kicsit enyhítenek az indulatokon, a helyi Szűz lovassági retiküljét a hóna alá szorítva árulja szolgáltatásait, ami szabad fordításban úgy hangzik, hogy — dugjon meg valaki, mert verekedni kezdek! — Általában akad, aki feláldozza magát, mert az erős füst miatt úgysem látszik, és így másnap sem kell szégyellnie.
Három felé az eső is lecsendesedik, az utolsó dzsungelharcos is elhagyja a csatateret. Abdul vidáman horkol az irodának kinevezett kuckóban. A munkába készülődők óvatos zaja váltja fel a hirtelen beállott csendet, és az álmatlanságtól vérvörös szemű Varázsló leül megírni a jelentést.
„Az éjszaka zavartalanul, a megszokott csendben telt, említésre méltó esemény nem történt.”
Legutóbbi módosítás: 2009.05.29. @ 12:36 :: George Tumpeck
