A májusi dér aranyat ér — mondta az eszkimó, mert náluk augusztusban sincs sokkal melegebb. A virágok fázósan húzták össze szirmaikat, a sirály rekedten rikácsolt, valószínű az otthonfelejtett sapka miatt. A nap jéghideg, éles sugarakkal terrorizálta a Nagy Fehér Varázsló éppen nyiladozó szemeit. Bánatos nap ez kérem, ha már korán reggel könnybe lábad az ember szeme. A reggeli kávé isteni illata kicsit javított a helyzeten, de ez csak pillanatnyi állapot. A szélesre tárt erkélyajtón beáramló jeges fuvallat mellbe vágta varázslónkat, aki ijedtében felöltözött, megkereste szemüvegét, amitől olyan benyomást keltett, mint Bagoly, a III./A osztályfőnöke, és elindult megmagyarázni, hogy ma mit, miért nem fog megcsinálni. Nem egy egyszerű feladat ez kéremszépen, hiszen benzinnel nehéz tüzet oltani, és a tűzjelző rendszer már múlthéten elromlott. Azóta elvileg a Varázslónak kellene napi cuzamen 24 órát őrt állni egyszerre 14 emeleten, külön-külön, és „tűz van, tűz van” rikácsolással terelgetni a lakókat. Persze Varázsló nem hülye, így őrt sem áll, de azért beírja a naplóba, mert rendnek lenni kell. Ha mégiscsak tűz van, akkor a napló fog elégni először. A fejlett nyugati kultúrákra oly jellemző: annak van igaza, aki hangosabban üvölt, persze valami tuti keleti nyelven, mert hát nyugaton vagyunk, a hangzavar állandónak mondható. Így a Varázsló legnagyobb bánatara a „nem hallottam” indok nem elhihető. Nem lehet nem hallani, esetleg felfogni nem lehet. A Varázsló is néhány hét alatt megtanult angolul szótagolni indiai, pakisztáni és tamil tájszólásban, ezen kívül a pantomim, mint kommunikációs forma mindnapos bábjátékká alakítja az életét. Csak tessék elképzelni néhány üvöltő dervist turbánban, angolnak nevezett halandzsával, azt is tájszólásban, szótagolva és közben veszettül mutogatva, mondjuk az udvar közepén és mondjuk azt, hogy „csöpög a csap”. Nem komplikált, de mégis fél óra, míg megérti az ember, hogy valamit akar, ami csöpög, és nem feltétlenül a köpködésen van a hangsúly.
Minap Varázslónk szeméből a lehalkított telefon bánatos nyöszörgése verte ki az álmot, hajnali kettőkor. A központból telefonáltak, hogy az egyik tamil tigrisnél folyik a víz és uzsgyi. Varázsló sebtében köpött néhányat, magához vette a csőfogót és elindult szakadó esőben az ötven méterre levő ház felé. Elég csatakosan érkezett feldúlva, és rögtön a lényegre tért.
— Mi van? — kérdezte dühösen.
A lakó halandzsázott a saját, kideríthetetlen nyelvén, a Varázsló mérgében oroszul jelentett neki, mert arra meg hajnali kettőkor is emlékszik az ember, majd félretolta az ajtóból. A mosdóba csendesen folyt a víz, amit a Varázsló egy mozdulattal elzárt. A Tigris döbbenten nézte és a Varázsló is döbbenten nézte. Valószínű, nem egyre gondoltak. Hajnali kettőkor különösen nem. Varázsló tolmácsért kiáltott, amitől az emeleten lakó többi tigris is felébredt és talpig tógában megjelentek az ajtóban. Mint kiderült, a probléma csak annyi volt, hogy a tigris nem tudta merre kell tekerni a csapot, illetve azt sem tudta, hogyan tekerni kell. Ez munkának számít, és azt az asszony szokta végezni, de most nincs itthon.
Tragikomikus dolgok ezek kérem, ennél csak egy szomorúbb eset történt, eső és minden egyéb sallang nélkül. Toronto áramszükségletét a húsz kilométeren belül épült atomerőmű szolgáltatja, amit a gondos tudósok az egyetlen tektonikus repedés fölé építettek, valószínű biztonsági megfontolásoktól vezérelve. Persze minden évben meghibásodik, és a környék lakói ilyenkor csóválják a fejüket, mert az használ az atomvillanás ellen.
A következő kérdés hangzott el, egy igencsak fejlődő ország nemes képviselőjétől.
Idézem: — Ha az atomerőmű felrobban, akkor ugye nem lesz áram? Ha nem lesz áram, akkor a hús megromlik a hűtőszekrényben. Ki fogja megtéríteni a kárt?
Varázsló kicsit elsápadt a kérdéstől és fehérember létére most igazán fehér emberré vált. Pláne azok után, hogy a hírekben pár nappal korábban közöltek, hogy a fejlődő ország kísérleti atomrobbantást hajtott végre. Igaz, megnyugtatásul képekkel is illusztrálták, amint pár burnuszos ember lapáttal áll egy hatalmas gödör előtt. Valószínű ezek voltak az utolsó felvételek a lelkes kíváncsiskodókról.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.13. @ 15:35 :: George Tumpeck
