George Tumpeck : Napi mozaik 9.

*

 

 

Amikor az első neandervölgyi Don Quijote hazacibálta a fél mamutot, hogy az asszony kedves legyen vele, akkor vesztek el a férfiak igazán. Azóta mamuthús hiányában rengeteg férfi jár az ABC-be kis kosárkával, mint anno az a Piroska nevű némberpalánta az erdőbe, amikoris rávette a farkast, hogy a kövér és bogaras nagymamát megegye. Persze mondhatnánk, hogy mindennek a krónikus mamuthiány az oka, de a Nagy Fehér Varázsló inkább a nőkre veri a balhét. Nubia vad párduca, a kőszáli oroszlán és a hegyi gorilla látványa sem váltott ki varázslónkból olyan hatást, mint a szende szűz a tizediken, mindössze turbánnal a fején. A Varázsló előrehaladott korára való tekintettel mindig magánál hordja a védekező állást, amit egy Mike Tyson nevű fülzabáló fekete hittérítőtől tanult a fizetős tv csatornán. Két öklét szemei elé tartva ijedten hátrált. A hölgy túlöltözöttségének teljes tudatában igazgatta a turbánt és mélyen a varázsló szemébe próbált nézni. Valószínű a kukucska című közkedvelt társasjátéknak is ez lehetett az alapja. 

— Mi járatban vagy, Holle Anyó? — kérdezte a zavarodott Varázslót, aki tényleg zavarodott volt, merthogy az ilyesmi egy férfi számara mindig kihívás.  

A Varázsló szégyellt ilyet mondani egy hölgynek, de megkérte, hogy azonnal öltözzön fel, mert különben ő is vetkőzni kezd. A hölgy sóhajtott, majd érett nőiességét lelkesen riszálva elvonult. Varázsló megnyugodott, csapot cserélt és pihegve távozott. A harmadik sör után kezdte értékelni az esetet. — Valóban nagy volt-e az a segg? — Persze a távolság sok mindent megszépít és megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után minden meg is szépül. Érthetetlen hanyagság, hogy a Nagy Szellemmel kötött kollektív szerződés nem írja elő a védőitalt, amit az ilyen esetekre fenntartott Bernáthegyi hordós kiszerelésben hozhatna utána.  Mindenesetre felírta a lakásszámot és az óvatossági listára tette, közvetlenül a bogaras lista mellé.

A fenti eset napok óta, mint alvászavar jelentkezik a Varázslónál, mert kedvese, a továbbiakban Miss Dulifuli félóránként felrázza, hogy „mit vigyorogsz?” Persze a meztelen álmok mezején megkergetett férfi ilyenkor sosem tud semmiről, ez olyan reflex-szerű védekezés náluk. Jobb a békesség.

Varázslónk napjai a karbantartási munkák matematikai alapokra helyezésével telik. Ez abból áll, hogy ha jó sokat hazudik, akkor a Nagy Szellem és a Fő-fő Varázsló háromszor annyi fizetést kap, mint a varázsló. Ezért gyakran ellenőrzik, mert rendnek kell lenni.

Ezt kicsit kifejtem, mielőtt elfelejtem.

Egy évre van egy bizonyos összeg, karbantartásra. Egy évi lelkiismeretes karbantartás háromévi összeget emésztene fel. Itt jön a képbe a Varázsló, aki a statisztikai adatokat szolgáltatja. Ha ügyes, akkor mindenki kap fizetést, ha nem ügyes, akkor csak ő nem kap és a tizenkét dühös főnök habzó szájjal szidja. Itt kap értelmet az, hogy miért elmaradott országokból hozzák a menekülteket. Kérem, ez nem emberbaráti dolog, habár feltétlenül jól néz ki. A mozambiki kecskepásztor, aki a puszta közepén nádkunyhóban élt, az meredt szemekkel, értetlenül áll a vízcsap rejtélye előtt és vallásos tisztelettel csodálja az elektromos tűzrakóhelyet. Neki még újdonság az ajtó, a ajtón lévő sárga valami, ami a bejutáshoz szükséges, egyenesen megbabonázza. Gyakran babusgatja, fényesíti. Ő most látott először magából kivetkőzött kecskét stanicliban, és még pénzt is kap rá. Persze az ilyen emberek munkához való juttatása komoly gond, így senki nem is foglalkozik vele. Torontóban nincsenek kecskenyájak, és a tucci és hutuz nyelvjárást is kevesen beszélik. Viszont az unatkozó ember szaporodik. Mondhatnám, mint a nyúl, de ezek gyorsabbak. A gyerekek már itt járnak iskolába és már az itteni agymosást tanulják.

Ez kell az államnak A szöcskehúsból hamburger lesz, az oroszlánok előli menekülést az autók közötti ugrálás váltja fel. Szóval, pár év, és tökéletesen beolvadnak. Na ezt a pár évet kell a Varázslónak épp elmével kibírni.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.05.17. @ 12:26 :: George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem