Öntudatlan
Amikor lassan, némán felemelted a fejed,
zavaros szemekkel kerested tekintetem,
én csak akkor értettem meg, mit is jelent
a magamnak kikiáltott hitvány értelem.
Amikor elhittem a farkastörvényeket,
amikor úgy gondoltam, csak nyomokat hagyok,
amikor kézenfogva sétáltunk a parton,
én akkor is azt hittem, csak egyedül vagyok.
És Te jöttél mellettem, botladozva léptünk,
majd egymásban kerestük a szálkányi hibát,
a gerendák mellett simán félreléptünk.
És üvöltöttél, ha nem készítettem vacsorát.
Később minden csenddé vált közöttünk,
a bántani nemakarás maró csendjévé,
a bizalmatlan pillantások káoszába
süllyedtem, az Ő-ből megtűrt személlyé.
Nem érdekelt, hisz nem néztem körül,
csak emelt fővel mentem utamon,
az áldozatokat soha nem számoltam,
talán fel sem fogta elzsibbadt tudatom…
…………………………………………..
…………………………………………..
Legutóbbi módosítás: 2009.05.14. @ 11:26 :: George Tumpeck
