(meghallgatom)
A Bor
Az első korty Borban mindig a halál bújik arra várva, hogy el?törjön, és meglepjen a korty halálszerűségével. Rádfolyik, elönt, bánatba merülsz, és ezt csak a második korty Borban tudod feloldani, de a második korty is átejt: csak súlyokat kapsz, amik egyre mélyebbre húznak, az önsajnálat és a halálfélelem mocsarába. A harmadik korty eljövetelére várva bámulsz ki a pohár pereme fölött. Az új messiás szétomlik a szádban és a levegő felé taszigál, hogy a negyedik korty áthúzzon a sötétség egyre vékonyuló homályfalán. A maradék Bor, a szomorúság emlékének feledésére kell. Hirtelen meglátod saját céltalan életed minden rossz döntését, és elkeseredettségedben egyre többet kortyolsz. A mámorig. Muszáj innod, hogy megértsd mit rontottál el, és elfelejtsd a következményeket egy kis időre. A Bor, bánatba kerget. Felmagasztal.
A Sör
Jéghideg arany ömlik a szádba, hogy ostoba kis szédülésekbe lökjön. Bámulsz, bambulsz, arcodhoz szorítod a hideg üveget, csak hogy érezd a hűvösséget, hogy elhidd: igen, ez a tömörnek tűnő jéghideg aranytömb létezik, most kortyolod, a kezedben tartod, kielégít, lebutít. Sörtől berúgni dagadás. Óriásra hízol, ostobán csillámlik a szemed. Elernyedsz, ellazulsz. Nagy vizelések. Elalszol.
A Vodka
Íztelen, színtelen, folyékony barát. Rátámaszkodhatsz, ha bánatos vagy. Átkarol, megsegít, csak hogy az első sarkon elgáncsoljon, és te hörögve heverj a hátadon a hóban. Heversz, heverészel. Arcod kigyullad, szemed fénylik. Feltápászkodsz.
A Pálinka
A Pálinka mindig dalt jelent, és barátokat. Nagy dalokat, hihetetlen meséket. Vállveregetést, meleg öleléseket. Kedélyeskedést. Meg persze hányást. Pálinkától hányni, nem szégyen, inkább bátorság. Ha már egyszer lement, még egyszer megkóstolni, igazán nagy er?re vall. Mar, habzik, a szájad szélére ül letörölhetetlen mocskos gennyként. Elájulsz.
A Pezsgő
Ostoba csilingelés, kacagó Istennő. Száraz karcolás csiklandozza a torkod, és újra, meg újra megdöntöd a poharat, hogy nevethess még egyet, még egyszer, ugyanúgy, mint az előbb. Jégbe hűtött, dögös nőstény, kívánatos fenevad. Mögéd osonva, váratlanul, vigyorgó arccal csap fejbe, hogy beájulj az asztal alá, a padló fölött lebegve pár centivel. Csapongó kéjencnő.
Az Abszint
Lángoló Tündér. Ez nem a szokásos. Ez rögtön felszívódik, hogy az ereidben keringve, véredet lángra lobbantva kergessen az őrületbe. Halk szavakat suttog, átölel, szájadra forr, friss csókot varázsol ajkaidra. Lázadsz, dühöngsz, nevetsz, kívánsz, táncolsz. Szeretsz, ölelsz. Elpusztulsz.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:28 :: Adminguru
