Irlanda Máté : Playback

Nyomtatás

I.

Kedd volt. Az es? már két napja esett. Nem zuhogott, nem is csepergett, hogy legalább azt mondhassa az ember: jé, hogy zuhog, vagy á csak csepereg. Az es? szemetelt, vízzel borítva be az utat, a szitkozódó embereket. Hideg volt és a szél is fújt, ezzel szükségtelenné téve az eserny?t, hisz a vizet úgyis befújta az erny? alá.
   Feküdt az ágyon. Az ablak, ott volt vele szemben, mégsem kedvetlenítette el a kinti szürke világ. Hideg volt, mégis meztelenül hevert az ágyon. Meztelenül és mozdulatlanul, mégsem aludt. A légzése szabálytalan zihálás volt, a szeme felakadt. Olyan messzire jutott, ahol nem zavarta sem az es?, sem a hideg, sem a házban terjeng? állott szag, sem tartozásai, sem világmegváltó gondolatai. Tulajdonképpen a halál küszöbén járt, mégsem tartott a jöv?t?l. Mellette ott hevert a fecskend? és a gumiszalag, amivel az el?bb még a vénáját szorította el. B?re elkékült a hidegt?l és a rengeteg t?szúrás nyomától.
   Valami megváltozott. Hirtelen zihálni kezdett, a haja összekuszálódott. Kiverte a víz. Ide-oda dobálta magát az ágyon. A szeme ?rült iramban forgott. Kezeit a magasba emelte, mintha fels?bb hatalmakhoz könyörögne.
   Hirtelen fénybe került és színek szálltak az éjben; formák, hangok verték a testét, álmok egébe zuhant.
   Többezer szín támadt rá. A hangok futottak el?le. A falak összenyomták. Megsüllyedt alatta az ágy. A padló el akarta nyelni. Süllyedt. Zuhant. Futott. Sikoltott. Rettegett.

tóba ért a lelke elszállt alagútban volt és a sötét befogadta mint az otthon ó meg van e még az az otthon meleg fényt látott az alagút végén fény az alagút végén fény az alagút végén fény az alagút végén honnan ismerem ezt tavaly olvastam valamit az alagutakról anya megmondta hogy nem viszem semmire amikor hogy berúgtunk a haverokkal akkor istenem de régen voltmár istenem mi történik velem csak legyenmárvégeistenemcsaklegyenmárvégelegy enmárvége az isten szerelmére az ISTEN SZERELMÉRE CSAK LEGYEN MÁR VÉGE AZ ISTENit neki az….csendcsendcsend

II.

Kedd volt és esett az es?. A felh?k vízzel árasztottak el mindent, az utca végén álló házat, a fákat, az autókat. Takaros ház volt. Frissen festett kapu, lenyírt f?, rendezett virágágyás, hófehér falak.
   – Anya én csak…
   – Nem megmondtam, hogy ne feleselj, mit akarsz már megint te kis csibész?!

Nem gondolod, hogy amíg az én házamban laksz és az én kenyeremet eszed, addig, szívem mondj már te is valamit, miért mindig nekem kell, hát hol vagy már, keverj le egyet ennek a kölyöknek, már megint szemtelenkedik, mars a szobádba egy hét szobafogság, NEM jöhetsz ki, NEM kapsz enni, az iskolába is mi viszünk és a végén mi hozunk haza, NEM olvashatsz, elkobzom a könyveid, NEM ne vágj a szavamba mert megtoldom még egy héttel, NEM nézhetsz TV-t se…

III.

Kedd volt és esett az es?. Szürke vizes házak, szürke vizes alakok.
   – Csak egy kis anyagot adjál!
   – Már így is tartozol.
   – Jöv? héten esküszöm lesz Pénzem!
   – Akkor a jöv? héten találkozunk.
   – Nem teheted ezt velem!
   – Azt teszek veled, amit akarok. (akarok, akarok, akarok)

IV.

Fények az éjben, zöldek és kékek, ugráló képek, ilyen az élet.

V.

   – Anya, Apa nem tanulok tovább.
   – Ezért etettünk? Ezért neveltünk?
   – Etettetek? Neveltetek? Ó igen. Jól emlékszem. És mi mást adtatok?
   – Nem szenvedtél semmiben hiányt.
   – Nem?
   – Mire gondolsz?
   – Szerettetek valaha akár egy kicsit is?
   – Ne légy ostoba.
   – Válaszoljatok!
   – Ne légy szentimentális.
   – Nem szentimentális vagyok. Mindössze ember.
   – Ahogy mi is.
   – Nem! Ti gépek vagytok.

VI.

Gyorsuló pörgés, gyorsuló fények, gyorsul az emlék, s vele az élet.

VII.

Kedd volt és esett az es?.
   – Utálom a t?ket.
   – Nyugi. Tetszeni fog.
   – És ha rászokok?
   – Erre?
   – Igen erre.
   – Ugyan már! Nézz rám! Évek óta csinálom, és akkor teszem le amikor, akarom. Na kipróbálod?
   – Így jó?
   – Igen igenigenigenigenigenigenigenigen NEM!

VIII.

Csak még egy kicsit csak egy keveset különben; ez egyáltalán nem árt én csak (még egy kis anyagot) nehéz gyerekkorom volt (csak még egy kis anyagot) én AKKOR TESZEM LE AMIKOR AKAROM!( Csak még egy kis anyagot, még egy kis anyagot, egy kis anyagot, kis anyagot, ANYAGOT!)

IX.

Kedd volt és esett az es?. Fekete ruhás emberek a sírok között. Barátok, rokonok. Hisz voltak ilyenek. Tetemre hívták ?ket, vérszagra gy?lnek.
   Á a sírk?! Nézzük csak!
   xy? Élt 25 évet? és? Ebben minden benne van? Isten adj bocsánatot szenved? lelkének.
   Szép mondat. Kit érdekel?
  Mondodom csak egy novemberi kedd volt és esett az es?…