Márciusvégi este.
Tavaszillat árad, s a leveg?
üde, hangos madárdallal tele.
Kívülr?l látott önmagam
kínlódva poroszkál hazafele.
Álmatlan ég? szemekkel
vonszolja magát, mintha
a világ összes terhe-baja
húzná a nyakát a föld fele.
Roskatag porhüvely,
húzd ki magadat!
Fáradtan cibálod
fájó nyomorodat,
terhed súlya
válladat nyomja,
egyúttal sajgó
szívedet is szúrja.
Apád mit szólna,
ha látná, összeomlasz
életed súlya alatt?
Anyád mit szólna,
ha rázúdítanád
minden bánatodat?
…
Anyám mit szólna? –
kérdem önmagamat.
Nála nincs feltétel.
? ért, szeret, ismer…
némán nézne talán,
s csendben megsimítaná
a hajamat.
————————————
terhe-baja
terhed súlya
életed súlya
Ha már tárgyas ragozású az ige, szükségtelen még tárgyraggal ellátni a névszót, mert kellemetlen hangzást eredményez: -at -at -at.
Apád mit szólna, ha látná, anyád mit szólna, ha látna. Nem kell megismételni, hogy mit látna, hiszen nyilvánvaló, leírtad az els? szakaszban.
Ezt leszámítva nagyon egyedi anyáknapi megemlékezés, különösen szelíd-szép befejezéssel.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Jószay Magdolna
