kertem m?veletlen virágzik vadregénybe
kócos hajam próbáltad fésülni hiába
kavicsok gurulnak lejt?n és lenn megállnak
fákon akasztott tegnapok lógnak. reménybe
keményednek reggelre kényelmetlen vágyak.
itt kószáltunk ködös és fölösleges fények
ösvényein egyre szerteszét könnyez? gyöngyök
csiklandó gurulás és szétszaladt gyönyörök
nyomán és éreztük vérb? remények kénye
kedve után víz nélkül száradó virágba
boruló bukott csókjaink. szóltál hallgattam
hallgattál aztán velem csendbokrot növesztett
a harag körénk. nézted e tobzódó kertet
és nem láttad már avarba fulladt szavaim
süket kiáltásba zuhant csendjét kergetem
mikor nézlek. nem kértem én és elengedtél
Legutóbbi módosítás: 2009.05.28. @ 22:32 :: Juhász M. Lajos
