Kavyamitra Maróti György : A szökevény fickó balladája

Nyomtatás

Mint fehér macska csöpögõ csap alatt,
meg-megrázta korpás, õsz fejét a tél.
Néhány pinceablak halkan bedagadt,
üvegükre csokrot faragott a jég.
Egy tört tükör volt a járda peremén,
olyan, mint istenkézzel fordított lap,
s ez álmos éjnek fáradt reggelén
egy szökevény fickót halva talált a nap.

Menekülve futott át három vármegyén,
elõre nézve hátrafelé figyelt,
nem talált helyet sehol e féltekén,
és félelmében nadrágjába vizelt.
Mégis elkapták, úgy alkonyat idején,
mikor aranyszekerén legördült a nap,
így ez álmos éjnek fáradt reggelén
egy szökevény fickót halva talált a nap.

Keresztül három sáros vármegyén
rohant, míg szíve és tüdeje vitte,
zaklató kutyákkal zaklatták szegényt,
 s hogy meg tud lépni, már maga sem hitte.
És hogy jottányit  változtat helyzetén
nem remélte már, mint ki jó szót sose kap,
és ez álmos éjnek fáradt reggelén
egy szökevény fickót halva talált a nap.

Ajánlás
Bizony Kedves, a fickón nem látszik a vér:
nem sír, nem kér: csak oson kerted alatt,
és ez álmos éjnek fáradt reggelén,
egy szökevény fickót halva talál a nap.