Kavyamitra Maróti György : Íme: ima

 

Uram! Ha időd engedi –
hisz végtelen időd van, nem? -,
vedd az én könyörgésem! Ígérem,
magamnak nem kérek semmit!
Elmondom, mire figyelj, én Uram!
Mikor csillagok keringenek
édes arca körül, ügyelj, kérlek,
meg ne üsse valamelyik! És
hadd őt aludni, Uram!
Úgy tudom, tíz éve már annak,
hogy legfeljebb szendereg. És ha
elaltattad, adj békét hozó álmokat neki!
És azt is szeretném Uram én kérni,
hogy ne kelljen sírnia. Te megteheted
biztosan, hogy nevessen mindig boldogan.
És szeretném, ha megtalálnád számára
az „igazit” (én sosem lehettem az),
de kérlek, olyat találj, aki jó és igaz,
és nem olyas, akiket eddig adtál neki.
És ne rúgjon kőbe Uram, és meg ne égesse
kezét, és feje, válla, hasa sose fájjon –
nehezen tűri a fájdalmakat -, hát ne keríts
útjába Uram ilyesmit!
Most nem vagyok mellette,
nem tudok rá vigyázni.

És még, kérhetek még valamit?
Ha kicsi időt rászánnál, arra kérlek még,
suttogd majd fülébe szavaim, mert
tudom, nagyon fognak hiányozni neki.

Köszönöm Uram! Ennyi!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 09:38 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.