Pici fények, kora reggel kicsi kis dalt keltenek:
gilingocskák csilingelnek, rigofüttyök kerengnek
a finom, tavaszi légben haladó fény fecsereg,
elomlasztja üzenését: aki él, nem kesereg!
Örök éjb?l naprakél? örökáldott reggelek.
Arany árad, el nem fárad csodadolgot itt teremt.
Arany árad, el nem fárad csodadolgot teremni.
Ennyi áldást, tavasz álmát nem is mertem remélni.
Ez a napfény, ez a hajnal csodaváró igazán.
Kegyelemmel büvöl?d?: helye Isten oldalán.
Barifelh?k legelésznek Napapának mezején:
ez a reggel, ez a szépség csak a tiéd, csak enyém.
Zene röppen a szobába, nyitni kéne dallama,
cinegéim költögették éji órán ezt a dalt.
Juhok-adta sajt a tálon, olajfáról jó bogyók,
veresborral teli kupám: szép az élet, az bizony.
Csurranó méz, aranyszín?, akár a hajnali fény,
édesítsed nappalomat, ne csurogjál szerte-szét!
Gyönyör?, szép, csoda reggel öreg létem hajnalán:
teremj csodát, teremj rendet! hozzad hozzám, igazán!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Kavyamitra Maróti György
