Egy öregecske, könyvtárpolci egérke látogatóba ment húgaihoz, a földszinti, padló alatt lakókhoz, kik semmit nem ismertek a Nagyvilágból.
„Ti egyáltalában nem ismeritek a Nagyvilágot” – prédikált félénk rokonainak -, „és valószín?leg alulm?veltek, olvasatlanok vagytok!”
„Hát igen, de ezt tudhatod már régen.” – sóhajtottak amazok.
„Nézzünk egy példát: ti bizonyára soha nem ettetek még macskát?”
„Jaj, kérlek!” – kérlelték. – „Hisz, tudod! Mifelénk a macskák eszik az egereket!”
„Mondom: nagyon tudatlanok vagytok! Én már igen sok macskát fölfaltam, és biztosíthatlak titeket, annyit se tudtak szólni, hogy: jaj vagy hé!”
„Na, és milyen ízük volt?”
„Papír és nyomdafesték, szerintem. De ez még mind semmi! Ettetek ti már kutyát?”
„Az isten szerelmére!” – nyögték a rokonok.
„Nohát, én épp tegnap faltam föl egyet. Egy farkaskutyát. Akkora fogai voltak, hogy agyarnak is beillettek. Csak semmi izgalom: én szép nyugodtan befaltam, annyit se tudott szólni, hogy: jaj, vagy hé!”
„Na, és milyen íze volt a kutyának?”
„Papír, határozottan papír íze volt. De hadd folytatom: orrszarvút sem ettetek még, gondolom?”
„Jól gondolod. Orrszarvút még csak nem is láttunk soha. Mihez hasonlít az orrszarvú? Olyan, mint a trappista vagy a parmezán?”
„Olyan, mint egy orrszarvú: persze. És – mondjuk – elefántot, szerzetest, hercegn?t vagy karácsonyfát, ettetek-e?”
E pillanatban egy cica, ki egy b?röndben lakott ott, és onnan hallgatta az épületes párbeszédet, el?ugrott rejthelyér?l, és fenyeget?en nyávogott. Bíz’ ez igazi, valódi cica volt, hús és vér cica, bajszos és karmos. Az egerek: huss! Gyorsan visszabújtak a padló alá, hol általában rejt?zködtek, csupán a könyvtárpolci egér maradt ott, k?vé dermedve a meglepetést?l.
A cica mancsai közé vette, és játszani kezdett vele.
„Úgy, úgy. Te lennél hát az egér, ki macskákat eszik?” – és meggurítgatta kissé.
„É…é….én Méltóságos Uram…Ön nem ismerhet engem… Én mindig itt a könyvtárban…”
„Értem, értem. A könyvtárban laksz, és nyomtatott figurákat eszegettél, könyvb?l, nyomtatott képeket, igaz?”
„Így van, Méltóságos Macska úr, de csupán a tanulás kedvéért.”
„Hát persze. Magam is rajongok az irodalomért. De mondd csak! Sosem gondoltál arra, hogy a valóságot is tanulmányozd? Mert akkor rájöhettél volna, hogy nem minden macska papírmacska, és nem minden orrszarvú hagyja magát fölfalni egy kisegért?l.”
Szerencsére a foglyul ejtett egér börtön?re egy pillanatra elbambult, mert a padlón két hatalmas pók randalírozott: a könyvtárpolci egérke néhány bukfenc és ugrás után szabadon tért vissza könyvei közé, a cicának meg be kellett érnie vacsorára két pókkal.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Kavyamitra Maróti György
