Jól van barátom, most már kinyithatod a szemed, és becsukhatod a szádat. Közben elkészül a tea, attól majd magadhoz térsz. Amikor visszaengedlek, a maradék teafüvet magaddal viheted, ez az ? kedvence, örülni fog, ha majd reggel f?zöl neki egy adagot ebb?l. Az sem baj, ha megjegyzed a doboz föliratát, hogy vehess majd neki, ha ez elfogy. Az Alnatura teacsalád tagja ez a finomság, rooibos mit zitronengras und minze, ahogy a németül jól fölkészült németek mondják. Amúgy: woohlfül tee.
No, már kész is van, kortyolgasd nyugodtan, rendbe hozza hamar beleid reszketését. Tudom. Addig én belekezdek, ha nincs ellenedre!
Mindenek el?tt bocsánatodat esdeklem, hogy gyertyafényben beszélgetünk, de jobb így: jótékonyan eltakar mindkett?nket.
Én nem látom e fülkefényben annyira, hogy milyen tökéletes, magas, csinos emberpéldány vagy te, neked meg nem kell fölröhögnöd az én silányságomon.
Nem, nem vagyok varázsló, ett?l nem kell félned: nincsenek amúgy varázslók, ezt már megtanulhattad volna az elmúlt…
Bocsáss meg!
Hány éves is vagy?
Úgy…
Hát az jó!
Szóval megtanulhattad volna ennyi év alatt, míg föln?ttél, hogy varázslók nincsenek. Van ellenben a költészet hatalma, tán hallottál már róla: nos ennek révén kerültél ide hozzám, és ennek révén mégy majd vissza mellé, miel?tt fölébredne.
Ne aggódj!
Hogy miért emeltelek ide a költészet hatalmával?
Nos, mondanom kell neked róla egyet-mást, mondanom, hogy id?t takaríthassak meg számodra, hogy minél hamarabb eljussatok a boldogságba…
Jaj, ne röhögtess, kérlek: cseppet sem vagyok vicces kedvemben.
A te boldogságod annyira érdekel engem, mint körmöm alatt a fekete. Nem a te boldogságodról van itt szó, hanem az övér?l, érted barátom, mindig és mindenek el?tt az övér?l.
Igyad csak, persze, kaphatsz még, hogyne…
Mindenek el?tt tehát, kérlek tartsd észben és szemed el?tt, hogy amikor megkaptad ?t, nem egyszer?en egy szép n?t nyertél el, hanem a tökéletességet magát. Ezt értsd úgy, hogy vele megkaptad a szentháromságot, a szentháromság egységét: a test, lélek, szellem tökéletességét.
Soha, soha ne feledd ezt kérlek, mert ha nem így tekintesz rá, ha csak egyszer is megpróbálod valamelyik részét külön megkapni, akkor el fogod veszíteni.
Ezért beszélgess vele sokat: hidd el, megéri, mert olyan a világlátása, hogy bárki tanulhat abból.
És kérlek: ne csak te fecsegj neki mindenfélét, hanem hallgasd meg ?t figyelmesen. Mint mondtam: megéri.
Tanulj, vaqy költs magad meséket éjszakára, ha tudsz: elalszik egyébként is, de ha mesélsz neki, különösen édesen alszik el.
Nem, nem: nem lesz jó!
Ne szedj el? ócska, régi meséket! Azokat ismeri és unja!
Lapozgasd szorgalmasan a nagy mesekönyveket: Pancsatantrát, Ezeregyéjszakát, Ovidius Metamorphozészát, a Dekameront.
Sose feledd el dicsérni! F?képp a testét, ízét, illatát! Egyébként hát, nem lesz nehéz föladatod!
Arcocskája olyan ovális, ahogyan a reneszánsz m?vészek legnagyobbjai elvárták, és gyönyör? feje a világ legszebb nyakán ül. Hosszú, de kerek ez a nyak, a mérték igénye szerint szép.
Na, és a keze?
Keze tökéletes harmóniában van testével, egész lényével. Karcsú, hosszú, finom „m?vészkéz”: gyönyör?.
Ám ami legszebb a kezében, az a mozgása, mert minden gondolatát, minden érzelmét kezének mozgása festi alá, nyomatékosítja vagy rajzolja meg.
Ami már elmondhatatlan, azt kezével a leveg?be rajzolja.
A hangja!
Sosem tudtam pontosan eldönteni, hogy a hang az a testhez, a lélekhez vagy a szellemhez sorolódik-e?
Mégis azt hiszem leginkább a lélek kifejez?je, mint a tekintete is.
Hallgasd-e hangot, és felderül majd lelked; nézzed fátyolos tekintetét, és felderül a lelked.
Jó: hozom a teát: ezt még idd meg, aztán mehetsz! Föl ne ébredjen, miel?tt visszab?völ?dsz mellé az ágyba…
Tanulj meg akupresszúrás pontokat kezelni, és némi masszázstechnikát is! Törékeny, szép teste gyakran megfájdul, ilyenkor szüksége lesz rád. Ne hagyd huzatban aludni, mert f?ként a tarkója, válla érzékeny nagyon.
Ne adj neki, csak teljes ki?rlés? lisztb?l készült tésztákat: graham-lisztes, magos zsemlét, kenyeret.
Ja igen!
A gyümölcsöt mindig f?étkezés el?tt eszi, sohasem utána.
Simogasd hosszan, sokáig, míg álomba nem szenderül!
És ami f?!
Soha, érted, soha meg ne bántsd, soha meg ne alázd, soha be ne csapjad, meg ne csaljad!
Tapasztalhattad: van hozzá hatalmam, hogy ide b?völjelek akármikor, vagy hozzád bájoljam magam…
Hát úgy vigyázz, barátom!
No, most idd ki a maradék teát, aztán menj!
Menj, röpülj hozzá boldogan!
Gyertyafényben vár reád…
Legutóbbi módosítás: 2009.05.29. @ 04:04 :: Kavyamitra Maróti György
