Kavyamitra Maróti György : Kis, gyermeknapi csokor

Nyomtatás

Els? szál

Kicsurka az ebédl?asztalnál reggelizett, mikor Mami mögé állt, puszit búbolt a kislány fejére, és azt mondta:

“Rengeteg intéznivalóm van ma Kicsim, csak estefelé jövök: Apával leszel.”

És avval kiment az ajtón.
Apa és lánya csöndesen befejezték a reggelit, egymás egészségére kívánták, aztán áttelepedtek a nappaliba.
A férfi gépies mozdulattal vette a távirányítót, rákattant a tévére, majd belevetette magát az egyik karosszékbe, és eltemetkezett újságjába.

Kicsurka a másik karszékbe telepszik, és egy képeskönyvet bújva – hisz ? még olvasni nem tud – igyekszik apját utánozni.

De falatnyi id? után elunja, és azt kérdi:

„Apu! Mit fogunk csinálni?”

Apa ki sem bukkanva az újság mögül adja a választ:

„Semmit.”

A lányka visszabújik a képeskönyv mögé, és vár.

Telnek a percek, szökdécselnek a fertályórák: Kicsurka szörnyen unatkozik.

Apja végül fölneszel a csöndes tüntetésre, leteszi az újságot, s odaszól a gyereknek.

„Gyere! Játsszunk!”

Kicsurka boldogan szalad, és hozza a legót, a gyurmát, a kifest?könyveket, babáit, és egész nap, egész nap játszanak kettesben.

Estefelé megjön Anya, s kérdi a gyermeket:

„Na, mit csináltatok egész nap?”

„Semmit nem csináltunk.” – szögezi le Kicsurka, mire az apja szinte fölhördül:

„Már hogy mondhatsz ilyet, Kicsim? Hisz egész álló nap gyurmáztunk, babáztunk, építettünk, festettünk! Miért mondod, hogy semmit nem csináltunk? Hát nem játszottunk eleget?”

„Igen” – mondja a kislány –, „de semmit nem csináltunk!”

Második szál

A villamoson itt, hol utazom, egy kicsi lány a „pacsirták énekét látja”.

Nem tévedés, jól hallom: látja!

És ebben van a bölcsesség próbája föln?tt barátaim: ’odé hé szophia esztin.

Majd ha mi is látjuk a pacsirták énekét, akkor nekifoghatunk annak, hogy mondjunk végre valamit szép világunkról…

Harmadik szál

A gyermekek szeretik a kicsiny dolgokat, mert maguk is olyan aprócskák.

Ezért mondják a tóra, hogy tavacska, a lóra, hogy lovacska, a Napra, hogy napocska.
Ez utóbbi önmagában megható, hisz egyetlen napfolt sokszorosan nagyobb, mint egész sáros, nyomorult történet? földgolyónk.

Történt egy napon – 1945. augusztus hatodikán -, hogy egy csillogó szem? japán kislány fölnézett az égre, és azt mondta:

„Nézd Anyu! Gombácska!”
(Ludvík Askenazy nyomán)

Negyedik szál

A.A. Milne: Nárciszocska

Sárga kis napsapkát viselt,

s hozzá zöld szoknyát.

Odafordult a déli szélhez,

s meghajtotta magát.

Fordult a keleti szélhez,

és fejet is hajtott,

Megsúgta a szomszédjának:

„A tél halott.”