Anyám zsidó volt, Apám meg sváb. Talán
gázkamrában irtották egymást, avagy
szerelemmel nemzettek föl engem?
Örmény vagyok a Musza Daghon:
tört térd? örmény az Antiochia
felé vezet? úton. Rohadt zsidó
vagyok a varsói Gettóban, Radnóti
Miklós vagyok az abdai árokban
és a hegyeken túl. Cigány vagyok,
”b?nöz? természet?”, valahol
Borsodban. Vagyok kisebbségi baszk
Spanyolországban, vagyok székely én egy
”tiszta” román városban. És román is
vagyok Székelyföldén. „Nigger” vagyok én
Alabamában. Sötétfekete, netán
kékszem? fehér vagyok Dél-Afrikában.
Tibeti vagyok Kínában, buddhista,
és tao-kínai vagyok Lhasszában.
”Ich bin ein berliner”, a berlinieket
elválasztó, át-nem-járható falon.
És most, itt ígérem meg: valamely napon,
egy fölvonuláson, buzi, meleg és
homokos leszek, bár jobb szeretem a
gyönyör?, ringócsípej? lányokat.
Esetleg zsidó-örmény-török-
magyar, vagy bármi, de emberi leszek.
Csak gárdamagyar nem! az sohasem leszek,
soha! Velük egybe nem kívánok magyar
lenni! Te érted, ugye, Attila, te Drága?
Úgy áll a helyzet ugyanis, hogy
Anyám zsidó volt, Apám sváb. Talán
gázkamrában irtották egymást? Vagy
szerelemmel nemzettek föl engem?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Kavyamitra Maróti György
