Kőmüves Klára : “APU HAJJJ MEG!”

Nyomtatás

Apám,  huszonöt év telt azóta, mióta aggodalmad

nem engedett az útra, hogy most már elég a játékból,

mert vacsorázik minden jól nevelt gyerek

vagy lefürödve nézi a tévét az ágyból.

Nem értetted, hogy egész nap én játszottam az ebihalakkal a patakban,

és ha  most behívsz  enni,  a Palkó ott fog teremni,

amit én  reggeltől óvtam, ő tönkre fogja tenni.

… így osontam pizsamástól a teraszra, melynek korlátján

ma is ott díszeleg a fémbe vésett gyermekkori harag:

„APU HAJJJ MEG!”

Aztán évekig oda teregettem a babám ruháját,

hogy meg ne lásd,

de te már láttad…  tudom…

hiszen a korlát vagy tízszer volt lefestve,

de soha nem érte festék azt a sort.

Így aztán tegnap újra vésni kezdtem,

harmincegy éves nagy gyerek,

„APU, BOCSÁNAT! MINDIG SZERETTELEK!”