Visszatérnek a képek, valahányszor az ősz szemébe nézek.
Összehúztam a gazt, avar kavargott gereblye fogsorán.
Nem vettem észre a bajt kerti munkámnak során.
Pedig azóta gyakran eszembe jutnak szorgalmam kihalt házai,
Ahogyan figyelmetlenségem miatt elkezdtem Istent játszani…
Tüzet gyújtottam egyik délután, élveztem játékát a füstnek.
Hogy minden rendben menjen, nem hagytam legyőzni önmagam a fűnek.
Gondosan gereblyéztem a tűzbe minden bújócskázni vágyó ágat,
Csak amikor elsenyvedt a tűz, és látni engedett a füst –
Akkor vettem észre a maroknyi, elégett csigaházat…
Legutóbbi módosítás: 2009.05.19. @ 06:13 :: Kőmüves Klára