A nadrágszíjon már nincs mit húzni,
a mindennapokat meg kell úszni!
A takaró meg már nagyon rövid,
ünnep-perc nyújtózkodni is!
Másképp csillan ma az érem,
nem jön a biztos minimálbérem.
Van, aki ezen nagyot nevet,
tudom, ő ma már kétszer evett.
Vannak viszont, kik áldják a nyarat –
sétálnak a kertek alatt.
Nézik az almát, érik a drága,
jöhet a lagzi, lesz hozománya.
Két almafa meg egy dió,
alatta sátor s pár illúzió,
hogy sokáig tarthat a frigy –
ne irigykedj,
mert két szegénynek
gazdag a szíve,
asztali áldás a krumplilére,
koccan a kancsó,
ó ez a bor,
Zsírt a kenyérre
gazdagon!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Kőmüves Klára
