saját fotó
Sárga repcetábla,
mögötte rozsvetés,
kert kibomlott árnya,
pollenpor, zizzenés,
barackvirág avar.
Félig nyárid?
hevül, mint tavaly,
s t?zforró lesz a k?.
Új ráncot hord az
elmúlás, napszítta
barna hajra hull
a gyolcsfehér.
Álmot lop orvul
a csönd, a délután,
hosszú, s üres lesz az éj.
Gondolni kéne már,
számolni illenék,
új repcetábla-fény
ez életféltekén
hányszor sárgállik,
világol újra még,
míg felh? j?n, borul,
s havat terem a rét?
Legutóbbi módosítás: 2009.05.02. @ 10:15 :: Koosán Ildikó
