Kovács Ilon : Egy nap a Pilisben 2/1

fotó: saját *

Most, ahogy visszanézem a címet, az „egy nap” talán túlzás, hiszen a Pilisig el is kell jutnunk innen a Kiskunság szívéből. Ha a térképet nézzük, hazánk területe igen kicsi, de ha el akarunk érni valahova, több óráig tart.

 

Az indulást reggel hét órára beszéltük meg. Ahogy a hetet elütötte a toronyóra, hallottuk is az autót, ahogy megállt a ház előtt.

A „négyes”  három „gráciából”, és egyik barátnőnk férjéből állt, aki vállalta a vezetést, és a néha hangos társaságunkat is.

Az út megtervezése az én feladatom volt, de már indulásnál kiderült, hogy első cél Dobogókő, és hogy merre megyünk, az legyen a sofőr dolga.

A kirándulás első része nem okozott nagy meglepetést, mert az „aranyháromszöget” alaposan ismerjük, de azért a táj önmagáért beszélt. A gondosan megmunkált szőlők, és a szép szántások látványa az embert dicsérte.

A fővároson — szombat lévén — gyorsan sikerült átjutni és a Bécsi úton sem volt nagy a forgalom.

Ahogy emelkedett az út, tudtuk, elértük igazi célunk kezdetét, a lomberdővel borított Pilist. Itt minden hely összefügg a múlttal, hiszen már az államlapításkor fontos szerepet játszott, és remek vadászparadicsom volt.

Az Alföldhöz szokott szemünk csodálattal nézte a hegyre fel, völgybe le, kanyargós utat. 

Itt-ott leláttunk a mély szurdokba, a fák zöldje között színesedett néhány turistaruha. Azután ahogy szélesedett az út, egy parkolóhoz értünk, és tábla jelezte: Dobogókő. Nagyon élénk volt a forgalom. A fák alatt ki-ki megkereste magának a jónak vélt parkolót, és mielőtt a túrára indult volna, uzsonnázott. Mi is ezt tettük. Utána felszerelkeztünk; kényelmes, gyalogolásra alkalmas lábbeli, fényképezőgép és meleg pulóver, mind fontos kellék, mert a napsütés ellenére meglepően hűvös volt.

A mellettünk álló kocsiból népes család szállt ki, bőségesen befújták magukat kullancsirtóval, a gyerekek fejére sapkát húztak, és lelkesen indultak az erdő felé.

Nem kellet kérdezni semmit, mert mindenki egyfelé tartott. Ki túrabottal, ki három, vagy négykerekű babakocsival, a kocsiba beszíjazott gyerekkel.

Senki nem sietett. Komótosan, derűsen, a sietőseknek udvariasan utat engedve. Úgy tűnt, mire ide felérnek az emberek, a hétköznapi sietségüket valahol félúton elhagyják.

Még soha nem voltam Dobogókőn, nem tudtam, mit fogok látni, de a látvány lenyűgözött. Ott, ahol a tábla jelezte a legmagasabb pontot, pazar kilátás nyílt a tájra. Térkép segített a látottak beazonosításában. Legtávolabb már a Börzsöny lábánál fekvő, közel az Ipoly torkolatánál lévő Szobot, a finom málna hazáját, közel hozzá a festői környezetben elterülő Zebegényt láttuk. Előttük a Duna lustán nyújtózva, apró zöld szigeteket ölelt át. Jobbra tőlünk, csak sejteni lehet a visegrádi várat.

A Pilisi hegyek váltakozó magassága és a fák különböző színei szinte vonzották a szemet. A hegyvonulatból kopáran állt ki a Rám hegység szürke tömbje. Jó szeműek még a hegymászókat is láthatták. Alig tudtunk betelni a látvánnyal. Mindenki lázasan fényképezett, sorban készültek az „év fotói”.

A legmagasabb ponton álló kőpiramison Téry Ödönnek, a magyar turistatársaság úttörőjének bronzreliefje látható. Az erdő a sétaút mellett nagyon átlátható volt, magas bükkökkel és tölgyekkel, néhol szil, és hárs is látszott. A talajt apró sárga virágú pilisi len-bokrok színesítették, itt-ott vadárvácska is árválkodott. A turisták hangjukkal és sétáikkal messze űzték a honos madárvilágot, sehol egy kakukk, vagy harkály, meg kellett elégednünk egy-egy bátrabb vörösbegy, és erdei pinty látványával.

A Rezsó kilátóhoz sétálva azt is megtudtuk, mit jelent a szálaló vágás. Az információs táblát hangosan olvastam fel, és megjegyeztem — mi az a szálaló vágás? Pár másodperc telt el, és egy erdészruhában öltözött férfi készséggel elmagyarázta ezt, a fél évszáda a Pilisben használatos erdő karbantartási módszert. 

A kilátótól nyugat felé, légvonalban Esztergom felé lehetett látni, a ködös táj újabb felfedezést ígért, de előbb még megnéztük báró Eötvös Lóránd Menedékházát, ami napjainkban Turistamúzeum. Az 1880-as évektől őrzik a hegymászáshoz, és az erdőjáráshoz használatos öltözeteket, térképeket, és egyéb kellékeket.

 

A kiadós látnivaló és a testet-lelket felfrissítő séta után, következő úti célunk felé indultunk.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.05.07. @ 16:45 :: Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 73 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.